AZ EURÓPA TANÁCS PARLAMENTI GYŰLÉSE ÚGY VÉLI, HOGY FRANCIAORSZÁGNAK FELÜL KELL VIZSGÁLNIA A VALLÁSI KISEBBSÉGEKRE VONATKOZÓ TÖRVÉNYÉT.

Két évig tartó vizsgálat után az Európa Tanács parlamenti gyűlése 2002. november 18-án elfogadott egy határozatot, miszerint a francia kormánynak újra kell értékelnie azt a 2001 júniusában meghozott vitatható törvényét, amelyet az emberi jogi szervezetek és a vallási vezetők világszerte elnyomónak bélyegeztek.

A rosszallást kiváltó törvényt, mely szerint  „A szektás csoportok létrejöttének megelőzését, illetve ezek elnyomását fokozni kell”, 2001 júniusában a katolikus és protestáns egyházak, a zsidó és iszlám közösségek, az Európa Tanács 50 tagja, illetve vezető francia jogtudósok komoly tiltakozása ellenére törvénybe iktatták. A fenti törvény úgy rendelkezik, hogy azokat a vallási szervezeteket, amelyeket kettő vagy több valójában enyhe szabálysértésben vétkesnek találnak, meg lehet szüntetni.

Az „About-Picard-féle törvény” a vallási és emberi jogi vezetők körében mind Franciaországban, mind külföldön széleskörben váltott ki kritikát.

• Monseigneur Claude Dagens, Angouleme római katolikus püspöke a következőket mondta: „Az állam szerepe az, hogy védelmezze a vallásszabadságot és ennek gyakorlását, nem pedig az,hogy korlátozza. A világi személyek (vallás iránti) tiszteletét szeretnénk látni, nem az intoleranciájukat.”
• „Elnyomás útján nem fogunk előbbre jutni, de azáltal sem, ha gyanút ébresztünk a különböző vallási hiteket illetően” – mondta Michel Bertrand, a franciaországi Protestáns Egyházak Tanácsának elnöke.
• A törvény elfogadásának következményeként egy katolikus nemzetközi jótékonysági szervezet – a „Segítség a Szükségben Lévő Egyházaknak”-, mely pápai fennhatóság alatt áll, a 2001-es évi beszámolójában felvette Franciaországot az olyan országok listájára, amelyeknek diszkriminációs törvénykezéseik vannak.
• Ez a törvény, amelyet még a parlament volt tagja, az időközben hitelét vesztett Alain Vivien támogatott, a közvélemény komoly kritikájával találta szemben magát, és ez végül annak a vallásellenes csoportnak a feloszlatásához vezetett, amelyet annak idején a volt parlamenti képviselő alapított azzal a céllal, hogy megalkossa ezt a törvényt.
• Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma a következőket mondta a 2002-es emberi jogi nyilatkozatában: „A [francia] alkotmány támogatja a vallásszabadságot, a kormány pedig ezt a jogot általánosan tiszteletben tartotta a gyakorlatban. Az állam és az egyház szétválasztásáról szóló 1905-ös törvénykezés tiltja a hitbeli hovatartozás alapján történő diszkriminációt. A kisebbségi vallási csoportok továbbra is aggodalommal néztek a 2001-ben elfogadott törvény lehetséges hatásai elé […],mely törvény fokozza a különböző társaságokkal szemben tanúsított korlátozásokat, és támogatja a csoportok megszüntetését, beleértve bizonyos feltételek alá eső vallási csoportokét is.”
• Az Emberi Jogok Nemzetközi Helsinki Szövetségének elnöke írta: A törvény „a gyülekezési-, szólás-, vallás- és lelkiismereti szabadsághoz való jogot alapjaiban támadja meg.”
• Az Európa Parlament által 2003 januárjában közzétett beszámolóban a törvényt károsnak és diszkriminatívnak bélyegezték.

Az elnyomásra irányuló motivációk beigazolódnak

Az Európa Tanács parlamenti gyűlésének jogügyi bizottsága 2000. októberében – miközben a törvénybe iktatásának folyamata még zajlott – megbízta Mr. Cevdet Akcali referenst, hogy folytasson vizsgálatot a franciaországi vallási diszkrimináció ügyében. Mr. Akcali jelentését (A vallás és a vallási kisebbség szabadsága Franciaországban), amely a törvénynyel kapcsolatban is tett javaslatot, a gyűlés állandó szakbizottságának nagyobb hányada a Máltán megrendezett találkozón hivatalosan is elfogadta.

A szakbizottság határozata „felkéri a francia kormányt, hogy vizsgálja felül ezt a törvényt”, továbbá tegye egyértelművé a „szabálysértés” és a „szabálysértés elkövetője” kifejezés jelentését – mivel e két kifejezés az elnyomó törvény egyik legfőbb momentuma és egyben végzetesen gyenge pontja is, lévén, hogy jelentésük pillanatnyilag nem egyértelmű, továbbá az alkotmányos törvények, illetve ezek védelmének megsértése esetén utat  enged az önkényes büntető eljárásoknak.

A törvényt arról a két szélsőséges politikusról nevezték el, akik együtt dolgoztak a tervezet elkészítésén Alain Viviennel, a „Szekták Elleni Harc Minisztériumokközi Küldetése” (MILS) volt elnökével. Az Ember és Szabadság franciaországi kiadványa, az Ethique et Liberté megszerezte a MILS-re vonatkozó, 1999-től 2001-ig terjedő pénzügyi feljegyzéseket, melyek napvilágra hozták, hogy 1999 és 2001 között 16 MILS-tisztviselő – beleértve Vivient is – 88 utazást tett 43 országba azzal a szándékkal, hogy máshová is eljuttassák ezt a vitatható francia „modelltörvényt”.