Írta: L. Ron Hubbard
A 20. század kezdetének egyik filozófusa a Nyugat közelgő hanyatlását jósolta. Azt viszont nem látta előre, hogy a Nyugat exportálni fogja kultúráját a világ többi részére, és így az egész világot magával húzza haláltusájába.
Ma ennek a hanyatlásnak vagyunk szemtanúi, és mivel minket is érint, a dolog rendkívüli fontossággal bír számunkra. Túlélnek-e becsben tartott eszményeink, vagy valamiféle rémisztő, új erkölcsi értékek győzedelmeskednek a jövőben – ez forog most kockán.
Ezek nem alaptalan állítások. Ma a történelem vízválasztójánál állunk, és mai akcióink határozzák meg, hogy a világ innentől kezdve fejlődni fog, vagy folytatja a lecsúszást valamiféle új sötét középkor irányába.
Fontos megértenünk, hogy a rossz állapotok nem egyszerűen „létrejönnek”. A körülöttünk látható kulturális hanyatlás nem véletlen. Valakik okozták ezt. Ha valaki nem érti ezt meg, nem lesz képes önmaga megvédésére, és arra sem, hogy hatékonyan érintkezésbe lépjen a társadalommal.
Egy társadalom évezredekig is képes túlélni, hacsak nem éri kívülről vagy belülről jövő ellenséges támadás. Ahol ilyen támadás történik, ott az elsődleges célpontok a társadalom istenei, nemzeti hősei, vezetési potenciálja, tagjainak önbecsülése és tisztessége.
A támadás anyagi célpontjai a pénzügyek, a kommunikációs eszközök, a technológia, illetve az erőforrások megtagadása.
Nézz körül ma, és számtalan példát találsz ezekre a pontokra. Mindennap üvöltenek ránk az újságokból.
Egy kultúra leginkább támadásnak kitett pontja valószínűleg a vallási háttere. Ahol meg lehet semmisíteni, alá lehet ásni vallásos intézményeket, ott gyorsan felbomlasztható vagy lerombolható a társadalom egész szerkezete.
A közösségi érzés először a vallásban nyilvánul meg. Az egyén közösségtudata a másokkal együtt átélt közös tapasztalatból származik. Ahol a vallásos közösségtudatot és azzal együtt az igazi bizalmat és tisztességet meg lehet semmisíteni, ott az a társadalom leginkább egy homokvárhoz hasonlít, amely képtelen védekezni a könyörtelen tenger ellen.
Az utóbbi száz év során lankadatlan támadásokkal ostromolták a vallást. Azt mondták, hogy ez „a népek ópiuma”, hogy tudománytalan, hogy primitív; röviden összefoglalva, hogy tévhit.
De a szervezett vallást érő mindezen támadások mögött egy sokkal alapvetőbb célpont állt: az ember szellemisége, a te saját alapvető szellemi természeted, önbecsülésed és lelki nyugalmad. Lehet, hogy ez a fekete propaganda olyannyira sikeres volt, hogy nem hiszel már többé a saját szellemi természetedben, de biztosíthatlak arról, hogy az igenis létezik.
Az igazat megvallva, nem lelked van, hanem te vagy a saját lelked. Más szóval, nem ez a könyv, nem a társadalombiztosítási kártyád, a tested vagy az elméd vagy. Te te vagy.
Győzz meg egy embert arról, hogy ő csak egy állat, hogy a saját méltósága vagy önbecsülése csak tévhitek, hogy nincs „másvilág”, ami felé törekedhetne, nincs magasabb állapot, amit elérhet, és egy rabszolgával találod magad szembe. Tudasd egy emberrel, hogy ő önmaga, egy szellemi lény, hogy rendelkezik döntési szabadsággal, és megvan a joga arra, hogy nagyobb bölcsességre törekedjen, és máris elindítottad őt egy magasabb úton felfelé.
Persze a vallás elleni efféle támadások ellentétben állnak az ember hagyományos törekvéseivel, hogy szellemi beteljesülést és etikus életmódot érjen el. A gondolkodó ember ezen a bolygón évezredekig megtartotta saját szellemiségét, és a végső bölcsességnek a szellemi megvilágosodást tartotta.
Az új, radikális gondolatnak, hogy az ember egy szellemi természet nélkül való állat, neve is van: totalitárius materializmus. A materializmus az a tan, hogy „csak az anyag fontos”. Ezen új gondolat apostolai azt az elképzelést próbálják mindenkivel elfogadtatni, hogy az ember legbelül igazából csak anyag, és az ember egyesülni akar az anyaggal, hogy aztán az anyag védje őt.
Ez a filozófiai vélemény az elmúlt évszázadok során nagyon hasznos volt a militarista és totalitárius kormányok és szószólóik számára, akik igazolni kívánták kegyetlen tetteiket, valamint egész nemzetek leigázását.
A játszma egyik ravasz húzása a vallás megtámadása volt azzal, hogy az tudománytalan. Mindazonáltal a tudomány is csak egy eszköz, amelynek segítségével a fizikai univerzumot jobban lehet kontrollálni. A vicc az, hogy a tudomány maga is vallássá válhat.
A vallási tényező, egy szociológus vizsgálódásai c. könyvének 331. oldalán Gerhard Lenski így határozza meg a vallást: „a végső soron az ember sorsát formáló erő(k) természetére vonatkozó hiedelemrendszer és az azzal együtt járó vallásgyakorlás, amelyben egy csoport tagjai közösen vesznek részt.”
A tudományos tevékenységek is lehetnek olyan fanatikusak, mint a vallásosak. Tudományos csoportok is lehetnek vallásos „ortodox tudományos” monopóliumok. Az időre és a térre vonatkozó einsteini elképzelés szintén válhat szentírássá, ahogy az ortodoxok dogmákká tették Arisztotelész írásait, hogy a középkorban eltapossák az összes új elképzelést. (Einsteint is élete végéig különcnek tekintették, és nem fogadták be tudós társaságokba.)
Maga a tudomány is válhat új hitté, a szorongás olyan módon való leküzdésének szép új módszerévé, hogy megmagyarázzák a dolgokat, így nem kell félni Istentől vagy a túlvilágtól.
Így a vallás és a tudomány nem dichotómia (ellentétpár). Magát a tudományt is India és Egyiptom ősi vallásos tanulmányaiból kölcsönözték.
A vallást azzal is támadták, hogy primitív. A primitív kultúrák túlzásba vitt tanulmányozása arra a hitre vezetheti az embert, hogy a vallás is primitív, mert olyan kiemelkedő szerepet kap bennük, és hogy a „modern” kultúrák megszabadulhatnak tőle. Az az igazság, hogy a vallás mint civilizáló erő soha máskor nem szükségesebb, mint amikor óriási erők vannak az ember kezében, akiből nagyon hiányozhatnak a vallásban hangsúlyozott szociális képességek.
A múlt nagy vallási civilizáló erői, a buddhizmus, a judaizmus, a kereszténység és a többiek, mind hangsúlyoztáka „jó” és a „gonosz” megkülönböztetését ésa magasabb rendű etikai értékeket. A templomba járók számának csökkenése az Egyesült Államokban egybeesett a pornográfia és az általános erkölcstelenség emelkedésével és a bűnözés növekedésével, ami aztán a rendőrség létszámának növekedését vonta maga után, de az erkölcsi aberráció tényleges csökkenése nélkül.
Amikor a vallásnak nincs befolyása egy társadalomban, vagy megszűnt a befolyása, az államra hárul a közerkölcsök, a bűnözés és intolerancia egész terhe. Ezután büntetést és rendőrséget kell használnia. Ám ez sikertelen, hiszen ha az erkölcsösség, a tisztesség és az önbecsülés nincsenek eleve jelen az egyénnél, akkor nemigen lehet ráerőltetni azokat. Csak a szellemi tudatosság segítségével és e tulajdonságok szellemi értékének sulykolásával remélhetünk sikert. Több józan megfontolásnak és több érzelmi motivációnak kell lennie ahhoz, hogy valaki erkölcsös stb. legyen, mint amekkora az emberi fegyelmezés fenyegetése.
Amikor egy kultúra teljesen elsodródik a szellemi célok követésétől a materializmusig, azzal kell kezdenünk, hogy megmutatjuk az embereknek, hogy mindannyian szellemi lények, és nem anyagból lévő állatok. Így ráébredve saját vallási természetükre, az egyének ismét eljuthatnak odáig, hogy tudatában lesznek Isten létének, és sokkal inkább önmagukká válnak.
Az orvostudomány, a pszichiátria és a pszichológia az „emberi természet” problémáját úgy „oldotta meg”, hogy egyszerűen anyagi természetű dolgok közé sorolták be őket: test, agy, erő. Mivel politikailag ragaszkodnak a monopóliumukhoz, és társadalmi és politikai propagandát használnak a monopóliumuk erőszakos fenntartására, megakadályozzák az emberi természetre vonatkozó igazi válaszok tényleges keresését.
Az eredmények hiánya tanúsítja kudarcaikat az emberi természet területén. Képtelenek megváltoztatni az embert, csak degradálni tudnak. Miközben uralkodó szerepüket hangoztatják az emberi természet vizsgálatának területén, képtelenek eredményeket felmutatni. És sehol máshol nem mutatják be jobban hiányosságaikat, mint önmagukon. Náluk legmagasabb az öngyilkossági ráta, és szívesen alkalmaznak fizikai erőt másokkal szemben. Gyámságuk alatt emelkedett a bűnözési ráta, és megerősödtek az antiszociális erők. De leginkább azzal mondják ki az ítéletet maguk felett, hogy támadják a válaszokat keresőket és a civilizáló vallási erőket.
Persze, ha egy egyén kritizál valamit, az arra utal, hogy szeretne tenni valamit vele kapcsolatban, és tenne is, ha tudna. Ha ellenére van a bűnözés, a kegyetlenség, az igazságtalanság és az erőszak ebben a társadalomban, tehet valamit ezzel kapcsolatban. ÖNKÉNTES LELKÉSZ lehet, és segíthet civilizálni a társadalmat, hozhat lelkiismeretességet, kedvességet, szeretetet és szenvedéstől való megszabadulást, azáltal hogy bizalmat, tisztességet, becsületességet és toleranciát csöpögtet bele.
Röviden, az önkéntes lelkész betölti a vallás meghatározásának követelményeit ebben az egyre cinikusabb és egyre reményvesztettebb világban.
Nézzük meg újra a vallás definícióját!
A vallást néhány szóban úgy lehet definiálni, hogy hit a szellemi lényekben. Tágabb értelemben úgy lehet definiálni, hogy olyan hiedelemrendszer és gyakorlatok rendszere, amelynek segítségével egy embercsoport megküzd az emberi élet végső problémáival. Az, hogy valaki vallásos, két dolgot takar: egyrész, annak tudatát, hogy a gonoszság, a fájdalom, a kilátástalanság és az igazságtalanság a létezés alapvető tényezői; másrészt gyakorlatokat és ezekhez kapcsolódó szent hitelveket, amelyek azt a meggyőződést fejezik ki, hogy az embert végeredményben meg lehet szabadítani ezektől a tényezőktől. (Referencia: A vallás tudományos tanulmányozása, J. Milton Yinger írta, az Oberlin főiskoláról [USA].)
Így az önkéntes lelkész olyan ember, aki önkéntes alapon segít embertársain, azáltal hogy helyreállítja a célt, az igazságot és a szellemi értékeket mások életében.
Az önkéntes lelkész nem takarja el a szemét a lét fájdalma, gonoszsága és igazságtalansága láttán, hanem képzett arra, hogy kezelje ezeket, és segítsen másoknak, hogy felszabaduljanak a hatásuk alól, és új személyes erőt érjenek el.
De hogyan viszi végbe az önkéntes lelkész ezeket a csodákat? Alapvetően úgy, hogy a Szcientológia technológiáját használja az állapotok javítására, méghozzá saját maga, a családja, csoportjai, barátai, társai és az emberiség számára.
Ahhoz, hogy egy társadalom fennmaradjon, legalább annyi önkéntes lelkészre van szüksége, mint ahány rendőre van. A társadalom azt kapja, amire hangsúlyt fektet. A bűnözés helyett a szellemi értékekre fektetve a hangsúlyt, új nap virradhat még az emberiségre.
L. Ron Hubbard