Dr. Komáromi István elmondja az Ember és Szabadság olvasóinak, hogy ő miért támogatja a drogmentességet.
A „Drogmentes Magyarországért Maraton 2002”-t Komáromi István indította el, aki énekes, költő és zeneszerző, egyébként pedig a Belügyminisztérium Közkapcsolatok Főosztályának vezetője és vezető főtanácsosa. Az alábbiakban közöljük Dr. Komárominak a témáról adott nyilatkozatát:
Határozottan az a véleményem, hogy csak úgy – ahogy itt el is mondtam -, hogy csak úgy lehet a drog ellen igazán föllépni, ha az igény oldaláról csökkentjük a dolgokat, ha nem lesz piaca. Ez egy iparág, a drogkereskedelem, a drogterjesztés, ezért ezt tönkretenni csak úgy lehet, ha nem lesz rá igény.
Ezért azt tudom mondani, hogy minden olyan törvényes egyesületet, amelyik ez irányba hat és ilyen irányú kezdeményezései vannak, támogatni kell abban, hogy ezt végre tudja hajtani.
Ezért jöttem el jó szívvel, mert a cél az, hogy ne drogozzanak a fiatalok az országban. Ennek a futásnak ez a célja. Erre akarja a figyelmet felhívni. Itt drogellenes ismeretterjesztő anyagokat terjesztenek.
Ezért mondom azt is, hogy jó lenne, ha nálunk csak a zene kábítana.
És azt is mondom, hogy nem távol kell magunkat tartani az ilyen mozgalmaktól, hanem inkább össze kell őket gyűjteni, koordinálni és erősíteni kell, hogy a hatása minél nagyobb legyen.
Nem az a lényeg, hogy ki mondja, hanem az, hogy mit mond. Törvényes rendezvényen, érdemes célok érdekében bármikor segítséget kell nyújtani.
Régen balkáni útvonalnak hívtak bennünket, ahol csak átment a drog. Később rájöttek, hogy nem így van, mert néhányan már szedték is a drogot. Aztán később rájöttünk, hogy hazánkban már termesztik is, most meg rájöttünk, hogy néhányan – mint az utóbbi hónapokban – bele is halnak.
Tehát, innentől kezdve semmi sem elég a probléma kezelésével kapcsolatban. Minden ember érték, és ahogy a kollégám mondta, ha valaki anyagot szed, akkor belőle is anyag lesz, mert a lélek meghal.
Ebbe beletartozik a rendőrség munkája is, hogy felderítse azokat az iparszerűen tevékenykedő embereket, akik tönkretesznek másokat. De ugyanakkor szükség van arra is, hogy kezeljük azt, aki már beleesett, és itt jön a drogközpont, a tanácsadás és a többi, de a legnagyobb feladat a megelőzés. És a megelõzés végül is valahol PR munka, mert tudatosítanunk kell. Itt, én szerintem, semmi nem elég. Minden eszközt igénybe kell venni.
