A szélsőségesség botrányai

Nyilvánosságra került az igazság arról a szélsőséges francia testületről, amelyet az intolerancia modelljeként használtak Magyarországon. Franciaország bejelentette vallási kisebbségekre vonatkozó emberjogi politikájának megváltoztatását.

Alig 4 év alatt e csoport szélsőségessége úgy terjedt át Európa kormányaira – Magyarországot is beleértve -, mint az áttételes rák.

Emberjogi szervezetek folyamatosan kifogásolták és bírálták a „Szekták Elleni Harc Minisztériumokközi Küldetését” (MILS), amelyet 1998-ban Lionel Jospin miniszterelnök hivatali ideje alatt hoztak létre, mivel az harcias magatartást tanúsított a vallási kisebbségekkel és az őket védőkkel szemben. Illetve a Francia kormányt, mert visszautasította a reformok bevezetését. Szervezetek azzal vádolják a MILS-t, hogy megsértette az összes demokratikus normát és emberjogi egyezményt, amely betartására Franciaországot szerződés kötelezi.

Ahogy azt a francia kormány egyik hivatalos testületének tagja, vagyis egy felsőbb kormányforrás mondja, ez a helyzet az állam „szégyenfoltjává” vált.

Így nem túl meglepő, hogy a demagóg Alan Vivien, a „Szekták Elleni Harc Minisztériumokközi Küldetésének” (MILS) feje, 2002 júniusában lemondott. De a MILS problémái továbbra is a nyilvánosság elé kerülnek. Ahogy a francia VSD magazin 2002. augusztusi számában beszámol róla, a MILS és a velük kapcsolatban álló szélsőséges csoportokból álló kis családja „soha ezelőtt nem került szembe ilyen robbanásveszélyes szituációval.”

A hatóságok ugyanis kijelentették, hogy készek megváltoztatni a vallásszabadsággal kapcsolatos állásfoglalásukat Franciaországban és Európában, illetve egy francia hivatalnok nyilvánosan elismerte, hogy a MILS csapás volt Franciaországra nézve – és ez 180 fokos fordulatra enged következtetni az ország vallási kisebbségeket érintő politikájával kapcsolatban.

Ez a kijelentés a változásra vonatkozóan egy meglepődött, de örömteli hallgatóság előtt hangzott el a Biztonság és Együttműködés Európában Szervezet (OSCE) éves kongresszusán, amelyet szeptemberben Varsóban tartottak. Az OSCE, amely magában foglalja Európa, Közép-Ázsia és Észak-Amerika 55 nemzetének hivatalos delegációját, a világ egyik legbefolyásosabb emberjogi testülete.

A MILS-t és a francia kormánytért azon kritikákra, amelyek a reformok visszautasítására vonatkoztak, a francia delegátus válaszul magával vitt egy hivatalos nyilatkozatot, mely szerint a MILS „a megértés hiányát generálta, és elősegítette egy olyan kép kialakulását, amely nem áll összhangban a francia valósággal.”

Ezen túl a tisztviselő azt is elmondta, hogy a „francia delegátus a teljes nyitottság jegyében, kész bármely olyan szervezet rendelkezésére állni, amely párbeszédet szeretne folytatni vele.”

Ahogy a francia VSD magazin 2002. augusztusi számában beszámolt róla, a MILS és a velük kapcsolatban álló szélsőséges csoportokból álló kis családja soha ezelőtt nem került szembe ilyen robbanásveszélyes szituációval.

A MILS  jövője erősen kérdésessé vált – azé a szervezeté, amely mind eszméit, mind formáját tekintve modellként szolgált néhány intoleráns magyarországi hivatalnoknak. Jó néhány politikus megpróbálta hasonló testület felállítását ebben az országban, bár ezt minden emberjogi szervezet ellenezte (lásd „Politikusok lépéshátrányban az EU emberjogi normáihoz képest”).

Közpénzek pazarlása

Azon túl, hogy nemzeti szégyent jelentett, a MILS az adófizetők pénzét is elpazarolta, ahogy arra az Ethique et Liberté (az Ember és Szabadság francia testvérújsága) által megszerzett dokumentumok rámutatnak.

2002 elején a párizsi Szcientológia Egyház elhatározta, hogy utána jár, hogyan költi el a MILS a francia adófizetők pénzét, és ezért a MILS 1998-2001. évi kiadásainak feljegyzéseiért folyamodott.

Miután túljutott a MILS olyan irányú igyekezetén, hogy visszatartsa dokumentumait, végül 70 oldalnyi, a MILS kiadásainak feljegyzéseit tartalmazó anyaghoz jutott. Többen is úgy gondolják, hogy ezek a dokumentumok olyannyira sokatmondóak, hogy Vivien lemondása és a dokumentumok napvilágra kerülése egyáltalán nem véletlenül történt közel egy időben.

Habár a MILS a francia kormány egyik belső hivatala, a feljegyzések nem kevesebb, mint 88 olyan utazásról tesznek említést, amelyet a MILS 16 hivatalnoka – Vivient is beleértve – 43 különböző országba tett.

Az eddig nyilvánosságra került utak között ott van Viviennek és feleségének a kínai útja 2000 novemberében, ahol az egyetlen megjelent nyugati kormánynak ő volt az egyetlen ismert képviselője, és ahol Vivien részt vett egy szektákkal kapcsolatos szimpóziumon, amelyet a kínai kormány szponzorált. Alig néhány héttel ezután Kína lefolytatta eddigi legkíméletlenebb támadását a keresztény felekezetek ellen, és azon túl, hogy fizikailag megsemmisített közel 1500 olyan épületet, ahol nem engedélyezett istentisztelet folyt, folyamatosan támadta a Falun Gongot, mely támadás, mint mondják, több száz ember életét követelte. A kínaiak intoleranciájukat illetően a vallásokra vonatkozóan Franciaországot nyíltan úgy kezelték, mint egyfajta „modellt” – és ez egy másik égető szégyenfolt a francia hivatalnokokra nézve.

A MILS pénzügyi feljegyzései ugyanakkor arra is rávilágítanak, hogy ennek a testületnek a tagjai ugyancsak előnyben részesítik a napfényes turista paradicsomokat, köztük a Reunion Szigeteket, Új Kaledóniát és az Antillákat. A dokumentumok szerint egy tengerentúli út alkalmával Vivien és egy másik MILS-hivatalnok egy hetet töltött el a meglehetősen drága francia guianai nyaralóhelyen, Cayenne városában – mindezt a francia adófizetők pénzéből.

Egészében véve, ahogy a pénzügyi feljegyzések mutatják, a MILS hivatalnokok 2000-ben 461 munkanapot töltöttek hivatalukon kívül, 2001-ben pedig 412 munkanapot, ezzel 1 millió eurójába kerülve az adófizetőknek.

Az utak közül néhányat sohasem említettek meg a miniszterelnöknek küldött éves jelentéseikben. Eltűnt például az abidjani (Elefántcsontpart), illetve 4 MILS alkalmazott nicosiai (Ciprus) útja.

De nem ezek a mulasztások voltak az egyedüli problémák a MILS jelentéseivel. A francia nemzeti újság (VSD) szerint augusztusban a Nemzeti Oktatási Minisztérium egyik alkalmazottja – aki 2001-ben lemondott rangidős tanácsadó testületi tisztségéről a MILS-nél – azzal támadta a MILS-t, hogy jelentései „pontatlanságokat és megtévesztő kijelentéseket” tartalmaznak.

A sors iróniája, hogy éppen a MILS volt az, amelynek tagjai ismételten azzal vádolták az országvallási és filozófiai kisebbségeit, hogy azok pénzügyileg pontatlanok, megtévesztik a nyilvánosságot, és titokzatoskodóak. De nem lehetne jobb leírást találni a saját hivatalukról sem, amelynek bizonyos források szerint nincs túl nagy esélye az életben maradásra.

Azoknak, akik intoleranciájukra a MILS-ben találtak támogatóra, és viszont, most másfelé kell ezt keresniük. Talán keleten, mert az egyetlen ország, amely szilárdan támogatta Vivient és a MILS-t, a kommunista Kína volt.

Share :

Facebook
LinkedIn
Twitter
WhatsApp

Magazin cikkek

Győzedelmes próbatétel

Közel 2500 évvel ezelőtt egy Pheidippides nevű futó 42 kilométert futott Marathon faluból Athénba egy fontos győzelem hírével. Idén több mint 5200 magyar vett részt

Kiállni a vallásszabadságért

Üdvözöljük az Ember és Szabadság legújabb kiadásának olvasóit. Ebben a kiadásban a vallásszabadság témájáról beszélünk – egy olyan témáról, amely a magyarok szívéhez közel áll,

A zárt osztályok sötét titkai

Önkényes bezárások, nemi erőszak és begyógyszerezés Gondolkozott valaha azon, hogy vajon mi történik az elmegyógyintézetek börtönszerűen elzárt osztályainak rácsai mögött? Kik kerülnek oda és hogyan?