GAJDOS LÁSZLÓ CIKKE

A gyermekkori mentális betegségek hamis reklámozásának tilalma tendenciává válik Magyarországon egyre több szülő és mások is kifejezik aggodalmukat a gyerekek pszichiátriai anyagokkal való drogozásával, – főleg az amfetamin drogokkal – kapcsolatban. Ahogy az Ember és Szabadság 2002-ben korábban már hírül adta, növekszik ezeknek a drogoknak a gyerekekre gyakorolt káros hatása. Augusztusban magyarok milliói tanultak a fiatal Széll Szabolcs esetéből, akinek egyik fele lebénult, miután egy pszichiátriai amfetamin származékkal kezelték. A történet a TV2 Fókusz c. műsorában is látható volt, miután a fiú édesanyja panaszával az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) alapítványhoz fordult. Az orvosi jelentések alapján, – amelyet az anya adott át egy orvosnőnek, aki megvizsgálta a fiút – megállapította, hogy a fiúállapota feltehetőleg tardive dyskinesia, vagyis egy súlyos mellékhatás, amely azoknál az eseteknél fordul elő, akik pszichiátriai drogokat kapnak. Dr. Fábián Mária neurológus, aki megvizsgálta a fiút, és különböző orvosi vizsgálatokra küldte, elmondta a Fókusz nézőinek, hogy az eredmények alapján nagyon valószínű, hogy a bénulást a drog okozta. Az orvosok azt is megállapították, hogy a fiú fizikailag egészséges volt, csak túl aktív. Először is ez volt az oka, hogy drogokat adtak neki, mivel aktivitási szintjét mentális betegségnek állították be. A nemzetközi szakértői vélemények rámutatnak, hogy a gyerekeknek adott pszichiátriai drogok nemcsak a kémiai egyensúlyt változtatják meg, illetve az érzékeket és a kinézetet, hanem mellékhatásaik is vannak, éspedig gyakran igen súlyosak. Néhány esetben a mellékhatásokat további mentális rendellenességként diagnosztizálták félre, s így másik drogot írattak fel. Más eseteknél is előfordult, hogy bár a mellékhatásokat ismerték, mégis egy másik droggal ellensúlyozták. Van olyan gyerek, aki két, három vagy még több pszichotropikus drogot fogyaszt egyszerre. Az Európa Tanács tevékenysége Mint a fiatal Széll Szabolcs esetében is, a drogokat egyre gyakrabban írják fel gyerekeknek a „figyelemhiányos hiperaktív rendellenesség” (ADHD) pszichiátriai diagnózisára. Az ADHD „diagnosztikai ismérve” abból áll, hogy leellenőrzik az olyan felsorolt tünetek súlyosságát, minthogy a gyerek izeg-mozog a székben, félbeszakítja az embert vagy hangosan beszél, képtelen halkan játszani,felületes a házi feladattal, elveszti a személyes dolgait és ellenőrzőjét, és a gyerekkor más általános viselkedéseit, amelyek az egyik gyereknél hangsúlyozottabbak, a másiknál kevésbé. Annak kapcsán, hogy megnövekedett az ADHD-val diagnosztizált gyerekek száma,az Európa Tanács 2002 májusában megjelentetett egy kiadványt „A hiperaktív gyerekek diagnózisának és kezelésének ellenőrzése Európában” címmel. Sokan megkérdezik, hogy miért kell „orvosságként” adni a gyerekeknek amfetamin készítményeket, amikor e drogok káros hatásai a függőségtől kezdve a fizikai és mentális sérülésekig már dokumentálva vannak – és korábban miért voltak az amfetaminok (amelyeket „speed”-ként is ismernek) évtizedekig illegálisak. Drogok terjesztése, figyelmen kívül hagyva a veszélyeket A választ erre a kérdésre Magyarországon nagymértékben az illegális drogok használatával kapcsolatos nemzeti irányelv alakulásában találhatjuk meg. Az elmúlt tíz év során egyre erősebben működött egy mozgalom azzal a céllal, hogy csökkentse a „lágy drogok” veszélyének fontosságát, és engedélyeztesse a használatukat. Nem meglepő, hogy Magyarországon ennek a mozgalomnak az élén főleg pszichiáterek állnak. Néhányan emlékeznek még rá, hogy Veér András pszichiáter vezette az ország balszerencsés Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottságát, amelyet 1998-ban alapítottak, és három hónapnyi működés után meg is szüntettek – az iroda nemcsak hogy nem volt hatékony, hanem Veér András a drogok „ártalmatlanságát” is hangoztatta. Ezt követően elmozdították a mentálhigiéné miniszteri biztosa posztról, mely tisztséget 1994-től 1998-ig töltötte be. Ez idő alatt Veér arra tett erőfeszítéseket, hogy olyan „információ” – kampányokkal helyettesítsen egy nemzeti drogmegelőző kampányt, amelyek arról „oktatták ki” az állampolgárokat, hogy hogyan használják „biztonságosan” a drogokat, „elkerülendő a káros következményeket”. Veér nem titkolta álláspontját. 1994-ben azt nyilatkozta a Magyar Nemzetben, hogy a „lágy drogok”ártalmatlanságát aktívan ismertté kellene tenni – és ő pontosan ezt szeretné tenni. Veér a mentális egészség terén szerzett befolyását a korábbi pozíciójából érte el, nevezetesen az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) pszichiáter igazgatói székéből. Így aztán nem csoda, hogy úttörő munkája révén a magyarok egy pszichiátriai társadalmat látnak maguk előtt, amely – figyelmen kívül hagyva minden veszélyt – növekvő mértékben támogatja a gyerekeknél a droghasználatot. A gyerekek drogozása kéz a kézben nőtt fel azzal a propagandával, hogy a viselkedéssel és tanulással kapcsolatos problémák „agyi rendellenességek”. Bár nincs tudományos vagy laboratóriumi teszt az ADHD-ra, a pszichiátriai intézmények például agresszíven agyi rendellenességnek titulálják: „kémiai egyensúly felborulása”, „helytelen agyi funkciók” vagy más hasonló megfogalmazást használnak, sőt, még „genetikai betegségről” is beszélnek. Ez persze lehetővé teszi a drogok felírását és árusítását. A vízválasztó döntés A holland reklámfelügyeleti hatóság mostanában rombolta le ennek az áltudománynak az arculatát, mivel egy vízválasztó döntésben megakadályozta a hamis állítás terjesztését a gyermekkori mentális betegségekről, amelyet arra gondoltak ki, hogy pszichiátriai bevételeket érjenek el vele. A gyermekek pszichiátriai drogozásának növekedése Magyarországon kéz a kézben jár a drogok veszélyeinek leértékelésével, nagy részben Veér András pszichiáternek köszönhetõen. 2002. augusztus 6-án a Holland Reklámozási Kódex Bizottság törvény hozott arról, hogy a holland Agy Alapítványnak ki kell vennie a hirdetéseiből azt az állítását, hogy pszichiátriai diagnózisa szerint az ADHD neurobiológiai betegség vagy nem megfelelő agyi működés lenne. Az Agy Alapítvány az egyik újságban,a Volkskrant-ban közzétett hirdetésében pénzbeli támogatásért folyamodott, állítván, hogy az ADHD születési agyi működésképtelenség. Az Alapítvány promóciós kampánya az újságokban, magazinokban, a televízióban és röplapokon lévő hirdetésekből állt. A Kódex Bizottság arra utasította az Alapítványt, hogy szüntesse meghirdetéseiben az ilyen hamis állításokat. A Bizottság a döntésében a következőket is kijelentette: „A vádlott által benyújtott információ nem alapozza meg azt a határozott kijelentést, miszerint az ADHD születési agyi működésképtelenség lenne… Ilyen körülmények között a vádlott nem volt eléggé körültekintő, és a hirdetés félrevezető.” A Bizottság egy panaszos kérelmére válaszolt, amely panasz benyújtását az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) alapítvány holland részlege intézte. A CCHR olyan nemzetközi megfigyelő szervezet,amelyet 1969-ben azért alapított a Szcientológia Egyház, hogy felderítse és napvilágra hozza az emberi jogok elleni pszichiátriai kihágásokat és jogsértéseket. Augusztus 29-én az Agy Alapítvány visszavonta fellebbezését a Bizottságdöntését illetően, és megállapodott vele, hogy az említett hirdetést megszünteti. A határozat arra ösztönözte a CCHR részlegeket, a gyerekek ügyvédeit, a szülőket és más olyan személyeket, akik ellenezték a gyerekekkel szemben elkövetett pszichiátriai visszaéléseket, hogy hasonló panaszos kérelmet intézzenek a hamis reklámokkal szemben – különösképpen az Egyesült Államokban, ahol a gyerekeken diagnosztizált ADHD 1987 és 2001 között 1100%-kal nőtt, és ez milliónyi receptben és profitban jelentkezett a pszichiátriai iparág számára. Nincs tudományos bizonyíték A CCHR nemzetközileg olyan súlyos bizonyítékokat gyűjtött össze, melyek szerint az iparág „gyógyítható agyi rendellenességként” hirdeti az ADHD-t, miközben nincsenek sem diagnosztikai tesztek, sem tudományos tények, amelyek alátámasztanák ezt az állítást. Valójában a saját szakembereik is ismételten azt hangsúlyozzák, hogy nincsenek ilyen bizonyítékaik. Ennek ellenére a pszichiátriai ipar az elmúlt két évtizedben meghízott az ADHD eladásából és a hozzákapcsolódó – kitalált – rendellenességekből, amelyet válaszként tálalnak a tanulási és viselkedésbeli problémákra, és milliónyi drogokat tartalmazó receptet bocsátanak ki a gyerekeknek, akik közül némelyik alig kétéves. Az ADHD az amerikai pszichiáterek találmánya, és az Amerikai Pszichiátriai Társaság kiadványában A mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM-IV.) is szerepel. Ez az intézmény bibliája, amely azokat a „hivatalos” pszichiátriai betegségeket tartalmazza, amelyek lehetővé teszik a fizetőügyfeleket és a drogok felírását. Sőt, a DSM-ben még ilyen kijelentés is található: „Mindazon túl, hogy ez a kézikönyv leírja a mentális betegségek osztályozását, be kell vallani, hogy nincs olyan meghatározás, amely pontosan leírná a »mentális rendellenesség« határait.” És mind e közben folytatódik a félreinformálás az ADHD „biológiai” vagy „genetikai” okairól, éspedig annak ellenére, hogy 1999-ben az USA-beli Surgeon General a következőket jelentette a mentális egészségről: „Nincs olyan határozott sérülés, laboratóriumi teszt vagy abnormalitás az agyszövetekben, amely azonosítaná a betegséget.” Vagy: „Egyetlen gént sem találtunk, amely felelős lenne a mentális betegségekért.” Dobos János, a magyarországi CCHR szóvivője elmondta, hogy „Az idő már rég megérett arra, hogy megállítsuk ezt az ártatlan gyermekek bedrogozására létrehozott tisztességtelen intézményt – egy olyan intézményt,amelynek ideológiai lendületében nem kis mértékben van része az olyan »professzoroknak«, mint Veér András pszichiáter, akinek, úgy tűnik, sokkal nagyobb szándéka van a gyerekek drogokkal való táplálására, mintsem hogy megszabadítsa őket tőlük.”