Három év elteltével az állapota egyre rosszabbá vált. Az édesapja megpróbált segíteni neki, de hatékony eszközök hiányában végül nem tudott máshoz folyamodni, mint hogy kitette a házból.
„Nem sokkal ez után egy pécsi drogklinikához fordultam segítségért – meséli Ibolya visszaemlékezve. – „Erős nyugtatókat és drogpótló szereket adtak. Bevettem, mert nem volt semmi más, de teljes bizonyossággal tudtam, hogy ez nem fog kihozni ebből az állapotból.”
Így aztán tovább folytatta a rendszeres drogozást, a másnapok idegfeszültségét pedig egy adag „orvossággal” fojtotta el. A tapasztalata pont olyan volt, mint ezernyi más függőnek: „Ezek az anyagok csak arra jók, hogy belenyomjanak egy mély, eltompult állapotba, hogy aztán amikor kikerülsz a kábulatból, egyszerűen egy újabb adag heroint lőj magadba.”
Európa más országaiban, ahogy az egész világon is, az ilyen történetek egyre hétköznapibbá válnak.
A kábítószer-fogyasztás Magyarországon szünet nélkül és ijesztő mértékben növekszik. 1995 és 2000 között a törvényes és illegális kábítószer-élvezõk száma több, mint háromszorosára nőtt, azaz kevesebb, mint 4000-ről több, mint 13 000-re.
Az utóbbi években az úgynevezett „rave” bulik egyre divatosabbakká váltak, ennek eredményeként az olyan szintetikus partidrogok használata, mint az extasy is, annyira elterjedt, hogy a drogdiszkók váltak a rendőrségi rajtaütések elsődleges célpontjává.
A növekvő drogfogyasztással rendületlenül nő a függők száma, kiváltképp azoké, akik áttértek az olyan kemény drogokra, mint a heroin és a kokain. De a megnövekedett kábítószer-szenvedély eredményeképpen megnövekedett a bűnözés, a hajléktalanság és a prostitúció is.
Ahogy a probléma nő, úgy emelkedik egyre a megoldásért kiáltók száma. 2000 júliusában a magyar kormány jóváhagyott egy nemzeti kábítószer stratégiát, amely a kábítószer-problémával való küzdelmet hivatott összehangolni. Ez a tervezet nagy súlyt fektet a kábítószer-használat megelőzésére és a kábítószerek veszélyeivel kapcsolatban a lakosság veszélyérzetének megemelésére.
Magyarország „Nemzeti stratégiája a kábítószer-probléma visszaszorítására” szintén működő megoldásokat keres arra is, hogy a kábítószer-élvezők folyamatosan növekvő számát országszerte kezelje. Mindazonáltal, a rengeteg felajánlott megoldás még mindig nem ad igazi válaszokat. Néhány esetben, mint a metadonos kezelés használatakor is, a kezelés szörnyűbb, mint maga a függőség.
Csalárd módszerek
A probléma egy része azokban a „szakértőkben” rejlik, akiktől a helyzet megoldása érdekében tanácsot kérnek; ők alkotják azoknak a pszichiátereknek a táborát, akik ahelyett, hogy módot adnának a személynek, hogy kikerüljön a kábítószerek hatása alól, pont azt bizonygatják, hogy nem létezik hatásos kezelés. Azt bizonygatják, hogy akik kábítószert vesznek magukhoz, azoknak „drog személyisége” van, vagy valamilyen módon genetikusan hajlamosak a drogfüggőségre. Szerintük mindig is voltak drogosok, tehát a társadalomnak egyszerűen meg kell tanulnia együtt élni a problémával. Eközben ugyanezek a pszichiáterek továbbra is begyűjtik a folyamatosan növekvő kormányzati juttatásokat – az eredmények feltűnő hiánya ellenére.
A pszichiáterek továbbá csalfa módszereket használnak, hogy lejárassák a drogmegelőző programokat. Vagy semmilyen, vagy csak egészen kis hangsúlyt fektetnek a kábítószer fogyasztás veszélyeire, sőt, nem egyszer aktívan támogatják is azt. Így a fiatalok a drogoktatás álcája alatt tanulják meg, hogy miként készítsék elő és használják „biztonságosan” a kábítószereket.
Kábítószerek és kishitűség
Az ésszerűsködő okfejtés így hangzik: „Ha egy fiatal ki akarja próbálni a drogokat, akkor mindenképp kipróbálja, és most legalább már tudni fogja, hogyan használja biztonságosan.”
Jelenleg ezek a kishitű megoldások nem szokatlanok a „megelőzés” területén. Néha egész rendezvénysorozatot tartanak fiatalok számára, többek között jól ismert művészek olyan munkáit kiállítva, amelyeket kábítószerek hatása alatt készítettek. Kiállítanak továbbá különböző kábítószeres kellékeket, nagy részletességgel leírva használatuk módját.
Vak vezet világtalant
„Amikor elmentem a drogklinikára” – meséli Ibolya, – egy szociális munkás fogadott. Leültünk, hogy átbeszéljük a problémámat. »Valami jó tanácsot fog adni« – gondoltam. Aztán ránéztem a karjára. A rengeteg tűszúrástól úgy nézett ki, mint egy szita. Követte a pillantásomat, és flegmán megjegyezte: »Én is drogos vagyok«. Mire én azt gondoltam: »Vak vezet világtalant«.
Az erőfeszítések a droghelyzet kezelésére Magyarországon már több, mint tíz éve tartanak. Ez alatt az időszak alatt hatalmas mennyiségű segítséget kaptunk más országoktól – mind technikai, mind anyagi segítséget -, hogy gondoskodjunk a kábítószerbetegekről, illetve megelőzzük a kábítószerrel való visszaéléseket.
Mindazonáltal az elhalálozások száma 1994 és 1997 között tovább emelkedett: az addigi évente 4-8-ról 2000-ben már 33-an haltak meg túladagolásban.
Pénzpocsékolás
A nemzeti költségvetés egekig emelkedő kiadásai, amelyek a drogvisszaélések visszaszorítását hivatottak szolgálni, szintén valami olyasmit mutatnak, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet egymaga 100 millió forintot kapott a Széchenyi-program segély keretében, és emellett még 1,8millió euro (kb. 450 millió forint) PHARE-segélyt is. A finanszírozási beáramlást leszámítva az intézet munkájának nincs más látható eredménye.
1999-ben Budapest Főváros Önkormányzata több, mint 3 millió forintot biztosított a Nyírő Gyula Kórház Jász utcai kábítószer ambulanciája számára a megkezdett metadon-programok folytatására.
A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium idén 45 millió forintot fordított ugyanilyen jellegû programokra a 2001. és 2002. évi költségvetésből . Ebbe négy metadon-program, és ezen kívül hat utcai megkeresésen alapuló tűcsere-projekt, egy új és egy bővített tűcsere-program, valamint 2 tűcsere-automata felállítása tartozik.
Az ilyen programok csak könynyebbé teszik a narkósoknak, hogy káros szokásukkal éljenek, és nem nyújtanak olyan működő megoldást, amely a kábítószer-élvezőket megszabadítja a drogoktól. Az ilyen stratégia mögött az a „logika” rejlik, hogy amíg a drogost nem lehet meggyógyítani, addig az „ártalomcsökkentés” a legjobb megoldás. „Ha már nem lehet meggyógyítani – mondják -, a legjobb alternatíva, hogy megkönnyítjük és biztonságossá tesszük számukra a kábítószerek használatát.”
Ez egy vesztésre álló ügy mind a kábítószeresek, mind a társadalom számára, mégis a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium jövőre 1 milliárd forintot szándékozik költeni több ilyen „antidrog” kampányra, a tűcsere-programot pedig ki akarja terjeszteni a gyógyszertárakra is.
Egy hamis filozófia
Érdemes közelebbről is megvizsgálni azt az ál-filozófiát, amelyet arra használnak, hogy ésszerűsítsék az általuk erőteljesen támogatott „ártalomcsökkentő” és „dekriminalizáló” (bűnmentesítő) programokat.
Azzal érvelnek, hogy a tűcsereprogramok elhárítják a HIV/AIDS, hepatitis B és hepatitis C veszélyeit. A metadon-kezelés egyszerűen ellátja a kábítószereseket ingyen heroinpótlóval, és ezzel szükségtelenné teszi, hogy szenvedélyük fedezésére bűncselekményeket kövessenek el. A másik szempont, amely miatt a metadont favorizálják, hogy amióta a gyártását szabályozták, a kábítószereseknek nem kell aggódniuk amiatt, hogy olyan rossz minőségű anyagot injekcióznak a testükbe, mint amilyet nagy valószínűséggel az utcán kapnának.
„A metadon erős fizikai függést okoz” – mondja Dr.Hermon Mihranian, a kábítószer-függők specialistája a Nyírő Gyula Kórház drogambulanciáján.
„A metadon mellett kiállók érvei erejüket vesztik, mivel tény, hogy ez a szer még erősebb függőséget okoz, mint a heroin. A metadon nem mágikus csodaszer. Mint a heroin, ez is ópiumszármazék – mondja Dr. Mihranian. – Ez az anyag tökéletesen alkalmatlan rá, hogy leszoktasson valakit a drogokról.”
A kormány által támogatott metadon-program feladata az lenne, hogy a függőket egyszerűen átszoktassa az egyik kábítószerről egy másikra. Azonban gyakran megtörténik, hogy a kábítószeresek kétszeres függőséget alakítanak ki egyidejűleg válnak rabjává mind a metadonnak, mind a heroinnak.
Technikailag kétféle metadon-kezelés létezik: az egyiknél elméletileg egyenletesen csökkenő mértékben adagolják a szert. De mivel a metadon is csak egyfajta narkotikum, a gyakorlatban az adagok csökkentése elvonási tüneteket okoz, és a dózisokat újra növelni kell.
A metadon-kezelés másik formája a szinten tartó kezelés, ahol is a beteg folyamatosan kap egy előre meghatározott napi adagot. A drogos számára így elkerülhetők a kábítószer beszerzésével kapcsolatos bűncselekmények, valamint a piszkos tű és a szennyezett heroin által okozott egészségügyi komplikációk kialakulása.
Felületesen vizsgálva a dolgot az érvelés még elfogadhatónak is hangzik. Azonban ha jobban megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy ez a logika sem zökkenőmentes.
A fenntartó kezelés 20 évig, vagy akár egyegész életen át folytatódhat. Elgondolkodtató, hogy ez a látszólag humánus megoldás, ami részben azért született, hogy a heroinfüggők ne kövessenek el bűncselekményeket, milyen anyagi terhet jelent hosszútávon az adófizető polgárok számára.
És hatékony-e egyáltalán a metadon-kezelés a kábítószeresek számának visszaszorításában? Nem túlzottan. A növekvő kábítószer-függőséget mutató statisztikák alapján tisztán látható, hogy az elosztók hamar találnak új vásárlókat, nem számít, hány kemény kábítószerest szoktatnak át metadonra. Megfelelő felvilágisító módszerek használata nélkül tehát a fiatalok egyre nagyobb része kerül majd az ópiátok hatása alá.
Egyöntetű kudarc
Kérdéses, hogy Magyarországon működőképes lesz-e az amerikai és nyugat-európai mintát alapul vevőmódszer. Eltekintve attól, hogy a metadon – mint később látni fogjuk – ezeken a helyeken sem jelentett kiutat, a magyarországi kábítószerezési szokások gyökeresen eltérőek a mintát adó országokétól.
Más országokban a fogyasztók általában csak egy drogot használnak: marihuánát, kokaint, heroint vagy bármi mást. Amint azt Dr. Mihraniantól is megtudtuk, a magyarországi kábítószer-fogyasztók egy adott drog mellett gyakran egyéb gyógyszereket, kábítószereket és altatókat is fogyasztanak. A drogfüggőség kezelése nemcsak abból áll, hogy egy függőt leszoktatunk egyetlen drogról, hanem egy vagy több törvényes és törvénytelen anyagtól is mentessé kell tenni, viszont ezt a problémát ma egyetlen létező kábítószer-kezelési modell sem célozza meg.
A metadon-program, ahogy a Drogprevenciós Alapítvány írja az „….eddigi kezelési stratégiák meghiúsulása miattjött létre.” Az világosan látható, hogy az eddigi stratégiákat is ugyanazok a pszichiáterek gondolták ki, akik most a metadon-programot javasolják. Az emberek pedig jogosan kérdezhetik: „A korábbi módszerekkel szemben, amelyeket anno szintén eredményes programokként adtak el, mi garantálja ennek a módszernek az eredményességét?” A válasz: Semmi!
Mint ahogy az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nevű nemzetközi szervezet A drogprobléma megoldásának zsákutcája címet viselő, a metadonkérdéssel foglalkozó füzetében kimondja: „Bárki, aki veszi a fáradságot és megnézi az elmúlt 40 év metadon-statisztikáit, hamar észreveszi, hogy a metadon teljes kudarc mindenütt a világon, ahol csak alkalmazzák.”
Más országok statisztikái is tisztán megmutatják a metadonprogram bukását.
A 31 000 New York-i metadonfüggő több, mint 61%-a erősítette meg, hogy még mindig aktív drogfogyasztó, és más illegális anyagokat is használ.
New Yorkban egy adott évben több, mint 1000 metadon-fogyasztó kerül kórházba metadon-túladagolás miatt. Legtöbbjük a metadont más drogokkal – heroinnal, amfetaminnal, Ritalinnal, crackkel vagy kokainnal – kombinálva használta. New Yorkban több, mint 200 ember hal meg évente metadontúladagolásban.
Az illegális drogfogyasztás korlátozása helyett a metadon-rendszer virágzó feketepiacot teremtett a metadonnak, ahol a függők ezrei 35 dollárért vesznek és adnak el „otthoni” adagokat.
Az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya szerint ez Magyarországon sincs másképp, mivel a metadont itt is árusítják illegálisan.
A metadon feketepiaca a drogfüggők új generációját alakította ki. Csak az 1987-es évben 500 New York-i polgár került be drogkezelő programokba, mert illegálisan beszerzett metadontól vált függővé. Egy kiértékelés szerint hat hónapon belül a metadon-kezelésekben és -leszoktató programokban részt vevő drogfüggők kevesebb,mint 1%-a állt le a kábítószerezéssel. A legtöbb kutatás „nem igazolja a program hatékonyságát még 2-3 hónap eltelte után sem.”
Az Egyesült Államok kábítószer-visszaélésre figyelmeztető hálózatának szövetségi ügynöksége szerint 2001-ben a metadon-visszaélés miatt sürgősségi kezelésben részesültek száma 10 725 volt.
Az Egyesült Államokban, Floridában 2000-ben a metadonnal kapcsolatba hozható elhalálozások száma 209 volt. Ez az érték 2001-ben 357-re emelkedett. A legújabb elérhető adatok szerint 2002 első hat hónapjában már 254 metadonos halálesetet tartanak számon. James McDonough, a Drogkontroll floridai irodájának igazgatója így nyilatkozott a metadonról: „A semmiből került elő, és most ez a legállhatatosabban terjedő gyilkos drog.”
Ártatlan áldozatok
A metadon másra is hat, nemcsak a fogyasztóra. Mint minden kábítószer használatánál, itt is mindig vannak ártatlan áldozatok, akiknek az élete veszélyben van, vagy már el is veszett mások drogfogyasztási szokásai miatt. Nemrégen például a brit sajtó egy három éves kisfiú haláláról adott hírt, aki az anyja táskájából vette ki a kábítószert, és lenyelte.
Az Egyesült Államokban rengeteg metadon-fogyasztó árusítja a készletét az utcán pénzért vagy más áruért. Ez a feketepiac ugyanígy létezik Magyarországon is. A metadon megtalálja a módját, hogy az utcára kerüljön.
A fiatalok bulikon is be tudják szerezni, és néha alkohollal vagy más droggal együtt használják. Önmagában a metadonnak késleltetett hatása van. Így azok, akik azonnal szárnyalni akarnak, egyre több és több metadont vesznek be, és ez végül túladagoláshoz vezet.
A csöndes gyilkos
A metadon egy csöndes gyilkos. Csak kevés tragédiát hoznak kapcsolatba a nevével, de az orvosok azt állítják, hogy a statisztikai kimutatások szerint ez a szer több áldozatot szed, mint amennyit megóv.
Ha el akarjuk kerülni a metadontragédiát Magyarországon, akkor meg kell tiltanunk a használatát, és bizonyított hatékonyságú módszereket kell elfogadnunk a kábítószerfogyasztók rehabilitációja érdekében.
Akkor mi az igazi megoldás?
Az egyetlen hosszú távú megoldás azokban a hatékony kábítószeroktatási programokban rejlik, amelyek felvilágosítják a főleg fiatalokból álló potenciális felhasználókat a kábítószer-fogyasztás valódi veszélyeiről. (Lásd a „A droghelyzet trendjének megváltoztatása” c. cikket)
Ezért sürgősen el kell kezdenünk az emberek felvilágosítását, de különösen a fiatalságét a kábítószerek veszélyeiről – mindehhez jól dokumentált és tényszerű információkat használva a drogok ártalmairól. Azután tényleg létre tudunk hozni egy drogmentes Magyarországot.
