A vallásközi emberi jogi koalíció elindítja az új jogvédelmi kezdeményezést

Grózli Zoltán cikke

Miközben az európai nemzetek azon fáradoznak, hogy lebontsák az etnikai és vallási megkülönböztetés falait, tovább folytatódnak az intolerancia és elnyomás esetei.

Például az antiszemita támadások ijesztően negatív fordulatot vettek a múlt évben. Sokan a mai napig emlékeznek 2004. áprilisának eseményeire, amikor a televízióban is közvetített MTK – Ferencváros labdarúgó mérkőzésen a vendégek szektorában szurkolók egy csoportja neonáci zászlót lobogtatva a „mocskos zsidók” jelszavakat kántálta.

Ahogy az év haladt előre, a gyűlölet egyre aggasztóbb cselekedetei kerültek felszínre. Ilyen volt a párizsi zsidó szociális központra és egy moszkvai zsinagógára dobott gyújtóbomba. A francia–német határ mentén neonáci csoportok ötletszerűen zaklattak zsidó, muszlim és keresztény közösségeket. Elzász tartományban a gyűlöletkeltők sírköveket döntöttek le, horogkereszteket és más náci szimbólumokat festettek a falakra és útjelző táblákra. Múlt év októberében Pierre Levy, a Párizsi Egyetem professzora azt nyilatkozta a Guardiannek: „A támadások megmérgezik a légkört.”

Ez a konfliktusos légkör nem kis mértékben azoknak a szélsőségeseknek köszönhető, akik a francia parlamentben 1995-ben megalkották a „szekták” elhíresült feketelistáját. Ettől nem csak a vallási kisebbségek szenvednek, hanem a többségi keresztény csoportok is. Például 2005-ben J. P. Brard, Montreuil polgármestere, aki vehemens vallásellenes kirohanásairól ismert, négy különböző evangélikus templomban akadályozta meg az istentiszteletet, zaklatta a hívők vezetőit és az egyháztagokat. Jelentések szerint az Evangélikus Missziós Központ pásztorának ezt kiabálta: „Majd megtanuljátok, hogy itt az ima a szívben történik, nincs szükség éneklésre.”

A tolerancia modelljei

Változatos formában és mértékig, de ilyen intolerancia Európa szerte létezik – dacolva a kigyomlálására tett erőfeszítésekkel. Az európai etnikai és vallási kisebbségek ellen elkövetett igazságtalanságok elburjánzása ellen jött létre az év elején az Európai Alapítvány az Emberi Jogokért és Toleranciáért.

Vallási vezetők, emberi jogi aktivisták, tudósok és polgári szakértők jöttek össze egész Európából 2005. február 21-én Koppenhágában, a Szcientológia Egyház épületében, szövetséget kötendő arra, hogy megoldjanak egy függőben lévő kérdést: hogyan építsenek ki pluralizmust és stabil társadalmat ebben az intoleranciával teli világban.

Több mint 250 ember volt tanúja e szövetség megalakulásának. A csoport elsődleges célja, hogy megfordítsa azt a tendenciát, amely jelenleg Európa több államában elnyomó törvénykezésben és adminisztratív rendeletekben nyilvánul meg.

Közösen minden vallással és a vezetőségben helyet foglaló katolikus, protestáns, zsidó, muszlim, hindu, szikh és szcientológus képviselőkkel valamint emberi jogi – és alkotmányszakértőkkel, az új alapítvány javaslatot tett helyi „tolerancia modell”-ek létrehozására. Ezeken a többnemzetiségű és -vallású egységeken keresztül minden tag a saját közösségén és országán belül össze tud hozni különböző csoportokat és kormányzati vezetőket, hogy olyan törvényi és adminisztratív megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek előmozdítják a választási szabadság, a gyülekezési jog és a vallásszabadság ügyét az összes európai nemzetnél.

A Milánói Katolikus Egyetem és az Urbinói Egyetem filozófia, történelem és vallástudományi professzora, Aldo Natale Terrin a következőket nyilatkozta az Ember és Szabadságnak: „Globális jelentőségűnek látom az új Európai Alapítvány az Emberi Jogokért és Toleranciáért megalakulását. Teljes szívemből támogatom az Alapítványt, hogy a nemzetek és népek jobb megértést érjenek el egymás iránt, és ezáltal mindenhol magasabb emberi jogi standardokat hozzanak létre.”

Az alapvető szabadságjogok védelme

Erre az üzenetre mutatott rá a budapesti Mahatma Gandhi Alapítvány ügyvezető igazgatója, Gibril Deen is megnyitó beszédében. A szervezetének 1992-es alapítása óta lebonyolított számos emberi jogi kampány veteránjaként Deen kijelentette: „Túl gyakran fordul elő a világ országaiban – beleértve Magyarországot is –, hogy a védteleneket és támogatást nem élvezőket elnyomják az előítéletek és a hatalmi visszaélések. Hozzávetőlegesen 400 esetben avatkozunk közbe évente, amikor embereket előítéletekkel, »nem szokványosan« ítélnek meg, majd igazságtalanul kezelnek – pusztán származásuk miatt.”

Mr. Deen ismertette szervezete alapvető törekvését a rasszizmus és intolerancia sporton keresztül történő megfékezésére. „Hisszük, hogy a sport az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy átlépjük a kommunikációs nehézségeket a különböző nemzetiségek között – mondta. – A mi szervezetünk volt az első Magyarországon, amely 2003. őszén csatlakozott a »Sport a rasszizmus ellen« mozgalomhoz, amikor elkezdtük az »Adj piros lapot a rasszizmusnak« tolerancia kampányunkat a budapesti és vidéki középiskolákban és felsőoktatási intézményekben.”

Egy másik résztvevő, Karen Klint, dán parlamenti képviselő és a parlament Egyházi Bizottságának helyettes elnöke, üdvözölte ezt és az ehhez hasonló széleskörű kezdeményezéseket. Felkérte az Alapítványt, hogy mutassa az utat: „Mindannyiunknak segíteni kell abban, hogy előmozdítsuk a békét és a toleranciát. Nem hagyhatjuk ezt az államférfiakra, politikusokra vagy más választott képviselőkre.”

A jó irányba tett lépés

És most, az Alapítvány létrejötte következtében elindított tevékenységek révén haladást érünk el más emberek vallásgyakorlatával szemben megnyilvánuló intolerancia megoldásában.

Az alakuló konferenciát követő napokban – hónapokkal ezelőtt – vallási mozgalmak vezetőinek csoportja történelmi jelentőségű panaszt nyújtott be az ENSZ különleges biztosához, amelyben a francia kormány intoleráns és bigott rendeletét, a korábban említett vallási csoportokról szóló feketelistát kívánja megszüntetni.

2005. május 27-én érkezett a hír, hogy kormányzati tevékenysége utolsó lépései egyikeként Jean-Pierre Raffarin – az azóta már távozott korábbi miniszterelnök– eltörölte a feketelistát.

Ez az eredmény pontosan az, amit az Alapítvány elő kíván mozdítani: minden ember, bármely vallási vagy etnikai csoporthoz tartozzon is, együtt dolgozik a vallási és etnikai intolerancia megszüntetéséért.