Iharosberényben egy iskolaudvar mellett haladt el a Maraton futócsapata, és a kerítésen keresztül, mint kíváncsi madárfiókák, egy csapat gyerek dugta ki a fejét, és lelkesen integetett.

A 42 napos, 2000 kilométeres futás során a csapat közel 120 iskolával szervezett meg már előre programokat. Ezeken a rendezvényeken a Maraton tagjai a drogok veszélyeiről tartottak előadásokat a gyerekeknek. Az iharosberényi iskolával éppenséggel nem volt ilyen előre megbeszélt találkozó, de látva a gyerekek kitörő lelkesedését, amit az egységes mezbe öltözött, nemzeti zászlóval ékesített futócsapat váltott ki belőlük, a maratonisták gyorsan döntöttek, és megváltoztatták a programjukat. A futók a gyerekek hangos üdvrivalgása közepette bekanyarodtak az iskola udvarára.

A csapat és a gyerekek közötti röpke ismerkedés közben előkerült egy tanár néni is. A futók röviden bemutatták neki a Maraton tevékenységét, majd némi konzultáció zajlott az igazgatónővel, és már meg is született a döntés: „Legyenek szívesek, tartsák meg azt a drogellenes előadást!” Ez a néhány perc és a gyerekek tényleges érdeklődése elég volt ahhoz, hogy összebarátkozzanak a futókkal, s amikor elindultak befelé az iskola aulájába, úgy tömörültek a csapat tagjai körül, mint fürtön a szőlőszemek.

A tanárok összeszedték a teljes felső tagozatot, és a gyerekek beálltak szépen, fegyelmezetten, balra a kisebbek, jobbra a nagyobbak.

Generációkat átölelő küzdelem a drogok ellen

A 2002-ben kezdődő Drogmentes Magyarországért Maraton a csatlakozó társadalmi szervezetek széleskörű támogatásával az idei évben Magyarország legnagyobb civil kezdeményezésű drogellenes rendezvénysorozatává vált.

A 2005‑ös Maraton futói Magyarország összes megyéjén keresztül vezető útjuk során több mint 300 települést érintettek, mindenhol rendezvényeket és előadásokat tartva és kiadványokat osztogatva, hogy minden korosztályt felvilágosítsanak a droghasználat és drogvisszaélés veszélyeiről, és drogmentes életre buzdítsák őket.

„Eldöntöttük, hogy nem fogjuk tétlenül nézni a drogok terjedését” –mondta futótársainak és a szcientológus segítők csapatának tartott megbeszélésen a maraton „szülőatyja”, Kunfalvy Ákos, egykori többszörös magyar bajnok tőrvívó. „A ma gyermekei alkotják a jövő nemzedékét, és ez a Maraton láthatóan versenyfutás a drogok terjedésével szemben. Minden erőfeszítésünkkel azon vagyunk, hogy mi érjük el először a gyerekeket – az igazsággal a drogokról.”

Magyarország jelen helyzete

A Drogmentes Magyarországért Maraton üzenete mindaddig fontos marad, amíg a drogok kérdése súlyos probléma lesz Magyarországon.

Miután 1989-ben megnyíltak a határok, Magyarország az egyik fő szállítási útvonallá vált Ázsia és Nyugat-Európa között. A visszahatás hamarosan láthatóvá vált az intravénás droghasználók ugrásszerűen növekvő számában, különösen az 1994. és 1996. közötti időszakban, amikor a számuk minden évben duplájára nőtt. A ‘90-es évek második felében a középiskolások körében szintetikus „party-drogokkal” elkövetett visszaélések száma több minta hétszeresére emelkedett. És a hogy a tiltott drogfelhasználás növekedett, vele együtt növekedett a hozzákapcsolódó bűnesetek száma is.

A Maraton szóvivői rámutattak, hogy a társadalom széles körében végzett legfrissebb felmérések szerint a 18 és 34 éves kor közötti lakosság 39 százaléka használt már illegális drogokat, és a középiskolások egyötöde szívott vagy fogyasztott már valamilyen kábítószert.

És amíg egyesek megpróbálják letagadni ezeket a tényeket, a maratonisták saját szemükkel vizsgálják meg a helyzetet: „Voltunk olyan városban, ahol a hivatalos tisztviselők nyugodt szívvel jelentették ki, hogy nincsenek drogproblémáik – mondta Kunfalvy. – De öt perccel később egy fiatallal beszélgetve az elmondta, hogy még soha nem volt olyan buliban, ahol valaki ne szívott volna el egy-egy füves cigarettát.”

Az iharosberényi példához hasonlóan – ami csak egy a sok közül – a Maraton csapata sikeresen vette fel a közvetlen kapcsolatot sok ezer fiatallal országszerte.

Minden helyen általános volt a lelkes fogadtatás, és a fiatalok hozzászólásai azt mutatják, hogy vették az üzenetet. Egy iskolában, ahol a maratonisták megkérdezték, van-e valakinek kérdése vagy megjegyzése, az egyik fiú a következőt mondta: „Szerintem, aki elszív egy füves cigit, az megvette a saját koporsóját!”

Egy másik fiú szerint: „Amikor valakit a társasága bele akar vinni valami hülyeségbe, akkor abba nem muszáj belemennie; az ember eldöntheti, hogy valamit nem akar, és azt megmondhatja másoknak! Így van ez a drogokkal is, mert az egész csak az erőről szól, hogy kitartasz-e a saját akaratod mellett, nem?”

Elkötelezettség a drogmentes élet mellett

A Maraton létfontosságú részeként országszerte több ezer tanulót – és még tanárokat is – felavattak Drogmentes Kapitánnyá. Ez egy nemzetközi mozgalom a fiatalok körében, ami a drogmegelőzésre irányul, és ahol nemcsak arra tesznek fogadalmat, hogy ők maguk drogmentes életet fognak élni, hanem hogy másoknak is segítenek elérni ugyanezt.

A Drogmentes Kapitány kampánysikereihez kulcsfontosságú összetevők a rendezvények és a felvilágosítókiadványok. Az előző 3 évhez hasonlóan 2005-ben is több ezer fiatal írta alá a kapitányi esküt. A Maratonok története során az idei volt a legsikeresebb, hiszen idén 5789-en váltak Drogmentes Kapitánnyá, ami összesen több mint 12000 csatlakozót jelent a 4 év folyamán.

A 2005-ös Drogmentes Magyarországért Maraton április 23-tól június 4-ig tartott, de a Drogmentes Kapitány kampány tovább folytatódik rendszeres tevékenységek széles körével, amely esszéíró versenyeket, információs előadásokat és tájékoztató rendezvényeket tartalmaz – mindezt egy közös céllal: gyökeresen kiirtani a drogvisszaélések veszedelmét.

„A gyerekek komolyan veszik az esküt – mondja Beleznay Endre színész, aki a kezdetek óta a rendezvénysorozat támogatója –, leginkább azért, mert saját akaratukból teszik.”

Minden egyes előadás után a maratonisták felkérik a gyerekeket, hogy váljanak Drogmentes Kapitánnyá, és mondják utánuk az eskü szövegét.

A válasz? „Mindig hangosan zeng – mondja Beleznay. – Tanulók egész tömege, egyszerre több száz gyerek harsogva ismétli: »Ígérem, hogy…« – ragyogó szemekkel, harsány hangon, mosollyal az arcukon.” Endre hozzáteszi még: „Utólag mindig elmondják, mennyire jól érezték magukat. Sokan azt mondják, hogy olyan, mintha életük legjobb buliján lettek volna.” A Maraton minden rendezvénye tapsviharral, hangos kiáltásokkal és a drogfelvilágosító füzetek elmaradhatatlan kiosztásával ér véget.

„Azon túl, hogy a fiatalok lehetőséget kapnak, hogy a futáshoz csatlakozva látványosan demonstráljanak a Drogmentes Magyarországért, a Maraton keretein belül részt vehetnek ezeken a felvilágosító rendezvényeken is, ahol megtudhatják az igazságot a drogokról – mondja Beleznay. – A megfelelő megközelítéssel – ezzel a fajta betekintéssel, amely jól illik a gyerekek fogékonyságához – meglátják, hogy az úgynevezett »lágy« drogok igenis nagymértékben rombolják az ember fizikai és szellemi állapotát. A gyerekek és tinik nagy része tiszta megértésre tesz szert ezzel kapcsolatban, amikor találkozunk velük.”

A Maratonok 4 éve alatt több mint 60 000 drogfelvilágosító füzetet osztottak ki országszerte. Ezekből a kiadványokból a gyerekek, szülők és tanárok hasznos információkat kapnak a drogok természetéről, a károkról, amelyeket okoznak, és legfontosabbként a hatékony megelőző módszerekről.

Sikerek városról városra

Az egész út során kapott átütő erejű erkölcsi és fizikai támogatás a tapasztaltak alapján már szinte természetesnek volt mondható.

Veszprémben például több mint 60 gyerek csatlakozott a futókhoz erre az alkalomra készített fehér maratonos egyenpólóban. 4 rendőrautó vezette végig a csapatot a Balaton Plázáig, ahol majorettek és zenészek közreműködésével már zajlott a drogmentes életet és a Maratont hirdető műsor. Másnap az indulásra összegyűlt gyermekcsoport ütemes „Drogmentes! Drogmentes!” kiáltásokkal futotta végig azt a 2 kilométeres távot, amelyen elkísérték még a Maratont.

Győrbe – ismételten 4 rendőrautótól kísérve – a polgárőrség megyei elnöke és titkára vezette be a csapatot. A város legforgalmasabb utcájában, a polgármesteri hivatallal szemben volt felállítva a Triatlon Szövetség – a Drogmentes Maraton egyik társszervezője – 4 méteres, felfújható célkapuja. Ide futott be a Maratonnal a több mint 60 gyerek – köztük a RÁBA ETO utánpótlás focistái is. Ez a kép került bele végül a Kisalföld című napilapba is.

Kalocsán több iskola is csatlakozott a Maratonhoz. Az egyik iskolai csapat lekéste a találkozót, de a gyerekek saját elhatározásukból külön is lefutották azt a távot, amelyet a Maratonnal tettek volna meg – azokban a maguk készítette pólókban, melyekre drogellenes feliratokat festettek.

Egy egész nemzetet érintő hatás

A 42 nap során számos médiahír tartotta a Maratont a helyi és országos figyelem középpontjában. Interjúkkal, helyszíni riportokkal, sőt a futókhoz való csatlakozással segítették az újságírók eljuttatnia Maraton drogmentes üzenetét a futás útvonalába nem eső településekre is. Összesen 95 médiamegjelenés hívta fel a figyelmet a Maratonra ebben az évben, ezzel az eddigi négy év megjelenéseinek száma 245-re emelkedett.

Mire a futók megtették az utolsó kilométereket is, az előző évieket jóval felülmúló elismerésben részesültek.

Ha számszerűleg megvizsgáljuk a 2005-ös Maraton hatását, azt találjuk, hogy 210 helyi és országos szintű vezető írta alá a drogmentes Maraton vándorkönyvét és csatlakozott a Maraton „Mondj nemet a drogokra!” felhívásához. Több mint 5200 ember vett részt a futásban valamelyik szakaszon, csatlakozva a maratonistákhoz, valamint több mint 6600 gyerek és felnőtt hallgatta meg illetve vett részt aktívan a drogellenes előadásokon, melyeket a futók tartottak.

Az iharosberényi iskolában, ahogy az előadás a végéhez közeledett, a tanulók, csordultig telve izgalommal, folyamatosan kérdezgették: „Ugye, majd futunk is? Mert mi futni akarunk Önökkel.” Az eskü után eljött a pillanat, hogy az iskola körül nekiálljanak egy nagyobb körnek. A Maraton csapatkapitánya még be sem tudta fejezni a mondatot, hogy merre induljanak, az eleje már meg is lódult, visongva, egymást előzgetve kezdtek rohanni.

A csapatkapitány csak állt a lépcső tetején, széttárt kézzel, a lelkesült tömeg pedig elzúdult az orra előtt. Csak az idősebbek maradtak mellette; nosza hát, azokkal indult utánuk.

Jó 500 méteres volt a kör, az apróságok lihegtek, mire visszaértek. Megvolt a futás, de csak nem akart oszlani a tömeg.

Fussunk még egyet? – kérdezte a kapitány.

Igeeeeeeeeeeeeeeeeen! – harsogták az újdonsült Drogmentes Kapitányok.

Jó, de akkor most várjatok meg…

És megismétlődött pontosan ugyanaz, mint előtte: a mondat közepénél megindult a tömeg, és ő ismét ott maradt a lépcső tetején…

És ez történt még több ezer másik magyar gyerekkel is más településeken – az eszme pedig, hogy lehet valamit tenni a droghelyzettel, tovább él. Magukkal viszik ezt a gondolatot – hogy nemet mondani a drogokra, az valami jó, az valami tiszta dolog.

Minden gyerek nyilvánosan és büszkén mellé állhat ennek a pozitív folyamatnak – a jelenben, a saját jövőjükért. Ez a Drogmentes Kapitányok legfeltűnőbb ismertetőjele – egy eszme, amely átlép kulturális, etnikai és vallási határokat. Ma már több tízezer gyerek osztja ezt az elképzelést világszerte és már Magyarországon is – a 2005-ös Drogmentes Magyarországért Maratonnak köszönhetően.