Írta: L. Ron Hubbard
Mindannyian tudjuk, miféle hazugságokat mondtak 60 évvel ezelőtt kisebbségi vallásokra vonatkozóan. És tényleg azt gondolhatja, hogy megtanultuk a leckénket a történelem eme fejezetei alapján. De hasonló hazugságokat ma is mondanak kisebbségi vallásokról és tagjairól.
A tény az: úgy irányítani valakit, hogy az tartózkodjon a saját megfigyelésének erejétől az a totalitarianiznus alapja.
Két és fél évtizeddel ezelőtt L. Ron Hubbard, a Szcientológia vallás alapítója megvizsgálta, miért is támadják a vallást, és hogy egy társadalom hogyan zuhanhat totalitarianizmusba. A következő írás kivonat a „Vallásos kihatás a társadalomban” c. esszéjéből, ami megtestesíti azt, ahogy a Szcientológusok általában gondolkodnak erről.
A közösségi érzés először a vallásban nyilvánul meg. Az Ön közösségi érzése azokból a tapasztalatokból származik, amelyeken másokkal osztozik. Amikor a vallásos közösségi érzést, és azzal együtt az igazi bizalmat és integritást meg lehet semmisíteni, akkor a társadalom leginkább egy olyan homokvárhoz hasonlít, amely képtelen védekezni a kérlelhetetlen tenger ellen.
Az utóbbi száz éven át hajthatatlan támadásokkal ostromolták a vallást. Azt mondták Önnek, hogy „ez a tömegek ópiuma” hogy tudománytalan, hogy primitív; röviden összefoglalva csak egy tévhit.
De a szervezett vallást érő mindezen támadások mögött egy alapvetőbb célpont állt: az ember szellemisége, az Ön saját alapvető szellemi természete, önbecsülése és lelki nyugalma. Lehet, hogy ez a fekete propaganda olyannyira sikeres volt, hogy többé nem hisz benne, hogy szellemi természete lenne, de biztosíthatom róla, hogy igenis van.
Persze, a vallás elleni efféle támadások eleve ellentétben állnak az ember hagyományos, szellemi beteljesülés és az etikus életmód felé irányuló törekvéseivel.
A gondolkodó ember ezen a bolygón évezredekig megtartotta saját szellemiségét, és a végső bölcsességnek a szellemi megvilágosodást tartotta.
Az új radikális gondolatnak, hogy az ember állat, és nincs szellemi természete, neve is van: totalitárius materializmus. A materializmus az a tan, hogy „csak az anyag fontos”. Ezen új gondolat apostolai megpróbálják mindenkinek eladni azt az elképzelést, hogy az emberek a lelkük mélyén igazából csak anyagok, és amit a személy akar, az kohézióban lenni az anyaggal, hogy aztán az anyag védje őt.
Az elmúlt évszázad során ez a filozófiai vélemény nagyon is hasznosnak bizonyult a militarista és totalitárius kormányok és szószólóik számára, akik igazolni kívánták rémtetteiket, valamint néptömegek leigázását.
Az az igazság, hogy a vallás, mint civilizáló erő soha máskor nem szükségesebb, mint amikor óriási erők vannak olyan emberek kezében, akik a vallásban kiemelt jelentőségű szociális képességekben nagyon elszegényedhettek.
A múlt nagy vallásos civilizáló erői, a buddhizmus, a judaizmus, a kereszténység és a többiek, mind hangsúlyozták a, „jó” és a „gonosz” megkülönböztetését és a magasabb rendű etikai értékeket.
A templomba járók számának csökkenése az Egyesült Államokban egybeesett a pornográfia és az általános erkölcstelenség emelkedésével, és a bűnözés növekedésével. Ez a rendőrség létszámának növekedését vonta maga után, amelyet nem követett csökkenés a tényleges erkölcsi aberráció területén.
Amikor egy társadalomban a vallás nem bír befolyással, vagy megszűnt befolyásosnak lenni, az állam örökli a köz erkölcsi épségének, a bűnözésnek és az intoleranciának az egész terhét. Ezért büntetést és rendőrséget kell használnia. Ez azonban nem sikeres, mivel azt az erkölcsi épséget, integritást és önbecsülést, ami valakivel nem veleszületett, nem lehet túl sikeresen kierőszakolni. Ezek csak úgy tudnak létrejönni, ha a szellemi tudatosságot és ezen tulajdonságok szellemi értékét beleneveljük az emberekbe. Ahhoz, hogy az ember erkölcsös stb. legyen, több józanságnak és érzelmi indíttatásnak kell jelen lennie, mint fegyelmezéssel való fenyegetésnek.
Amikor egy kultúra a szellemi célok követésétől teljesen a materializmushoz pártol, azzal kell kezdenünk, hogy megmutatjuk nekik, hogy mindannyiuk egy lélek, és nem anyagi természetű állatok. A saját vallásos természetük felismerésétől az egyének ismét képesek eljutni odáig, hogy ráébrednek Isten létére, és sokkal inkább önmagukká válnak.
L. Ron Hubbard
