Az elmúlt két évtizedben a tiltott kábítószerek iránti kereslet és kínálat drámaian megnőtt, amit a 2020-ban lefoglalt hatalmas mennyiségeket nyilvánosságra hozó európai kábítószer-jelentés is bizonyít: 739 tonna kannabisz, 213 tonna kokain, 21,2 tonna amfetamin, 5,1 tonna heroin, 2,2 tonna metamfetamin, 1 tonna MDMA (ecstasy). A tiltott kábítószerek között nemcsak a hagyományosnak mondható szerek találhatók meg, hanem tiltott kábítószerek keverékei, a más vegyi anyagokkal kevert, hamisított változatok, és az újonnan szintetizált, titkos laboratóriumokban kifejlesztett kábítószerek (röviden NPS: New Psychoactive Substances; 5,1 tonna lefoglalt anyag), és végül a receptre kapható gyógyszerek, melyekkel visszaélés történik.

Az izgalmakat, élményeket és kikapcsolódást kereső fiatal generáció tagjai ma már könnyen hozzáférnek a tiltott pszichoaktív kábítószerek széles választékához a kereskedőkön, boltokon és a világhálón (darknet) keresztül. A sokrétű visszaélések és a fiatal fogyasztókra jelentett valós veszély ellensúlyozására az UNGASS 2016. áprilisi A/S–30/L. 1 záródokumentumában már a kábítószerrel való visszaélés megelőzéséről szóló határozat a.) pontjában szerepel, hogy:

„Hatékony és gyakorlatias elsődleges megelőzési intézkedések meghozatala [szükséges], amelyek megvédik az embereket, különösen a gyermekeket és a fiatalokat a kábítószer-fogyasztás megkezdésétől azáltal, hogy pontos tájékoztatást nyújtanak számukra a kábítószerrel való visszaélés kockázatairól, előmozdítják az egészséges életmód választására vonatkozó készségeket és lehetőségeket, valamint a támogató szülői és az egészséges társadalmi környezet kialakítását, továbbá biztosítják az oktatáshoz és a szakképzéshez való egyenlő hozzáférést.”

Mintegy hat évvel később, Európa-szerte meghallgatva a szülőket, a gyerekeket, sőt, magukat a tanárokat is, ezen a területen nem történt előrelépés, vagy csak csekély mértékben, annak ellenére, hogy mindez az egészségügy, a társadalom és a gazdaság szempontjából döntő fontosságú.

Ellenkezőleg, a lobbisták és a vállalatok nyomása alatt, vagy a korrupcióba süllyedve, illetve rejtett érdekek miatt egyes kormányok nem hajlandók belátni a leggyakrabban használt pszichoaktív drogok: az alkohol és egyre inkább a kannabisz által okozott emberi károkat. Az elmúlt évtizedekben valódi nyomásnak lehettünk tanúi a kannabisz használatának dekriminalizálása vagy legalizálása érdekében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) szakértőinek hosszú tanulmányai és vitái 2020 decemberében azt eredményezték, hogy a kannabiszt az 1961-es Egységes Kábítószerügyi Egyezményben a IV. jegyzékből (a „különösen veszélyes tulajdonságokkal rendelkező” kábítószerek, így az opiátokhoz és a heroinhoz hasonlóan szigorúbb ellenőrzési intézkedések hatálya alá tartoznak) az I. jegyzékbe sorolták (csak orvosi és kutatási célokra hozzáférhető). „A rosszul szabályozott orvosi kannabiszprogramok fokozhatják a kábítószer »rekreációs használatát«, miközben csökkentik a káros hatásaival kapcsolatos közérdeklődést”. (News UN, 2020)

Az Eurostat 2020-as statisztikái alapján Európában 447,3 millió ember él, és 73,6 millió a 15–29 éves fiatalok száma.

2019-ben a 15 éves és idősebb korosztály esetében minden tizenkettedik ember napi szinten fogyasztott alkoholt, és minden ötödik fogyasztó esetében havonta egy alkalommal jelent meg erős alkoholfogyasztás (több mint 60 gramm tiszta etanol egy alkalommal).

Átlagosan egy felnőtt 10 liter tiszta alkoholt fogyaszt évente (2018), és az alkohol mintegy 255 000–290 000 halálesetért felelős (Egészségügyi Világszervezet, 2019). A 15 évesek körében a részegségről beszámolók aránya 1998 és 2018 között a legtöbb uniós országban csökkent, a fiúk esetében 41%-ról 24%-ra, a lányok esetében pedig 29%-ról 20%-ra.

Az EMCDDA jelentése szerint a fiatalok (15–34 évesek) körében a kannabiszhasználat előfordulási gyakorisága 15,5%. 2020-ban az európai kannabiszhasználók 46%-a napi rendszerességgel, 21%-a pedig heti két és hat nap közötti gyakorisággal használja.

Tavaly 86 600 kannabiszhasználó került kezelésre, a beutalás forrása a következő volt: saját maga (42%), a büntető igazságszolgáltatás (28%) és az egészségügyi rendszer (22%).

Az illegális kábítószer-kereskedelem összességében erőszakkal, ügyvédek és tisztviselők korrupciójával, emberrablásokkal, megfélemlítéssel és emberöléssel jár, mint például 2021 júliusában, amikor a kábítószerrel összefüggésben agyonlőttek egy holland újságírót, aki leleplezte a drogbárókat. Emellett jelenleg egyre növekvő tendencia, hogy a kereskedelem nyílt tereken zajlik, így veszélyezteti a környék biztonságát.

„Az illegális kábítószer-kereskedelem továbbra is dominál a súlyos és szervezett bűnözésben az EU-ban, és az Europolnak bejelentett, nemzetközi szinten működő bűnszövetkezetek közel 40%-a kábítószer-kereskedelemmel foglalkozik. Az Europol és az EU számára az illegális kereskedelem elleni küzdelem kulcsfontosságú prioritás” – jelentette ki az Europol ügyvezető igazgatója. (2022)

Az illegális kábítószer nagy üzleti piac, melynek bevétele legalább évi 30 milliárd euró (EMCDDA & Europol 2019). Ez az EU szervezett bűnözői csoportjainak egyik fő bevételi forrása. A tiltott kábítószer-használat káros hatással van a közösségekre is, a következők miatt: függőség és belövőszobák, kezelések, fertőző betegségek, halálesetek (8300 túladagolás), a társadalmi költségek pedig egy ország bruttó hazai termékének (GDP) akár 2%-át is elérhetik.

A pszichoaktív anyagok használata jól nyomon követhető a neolitikus forradalom utáni időktől kezdődően, i. e. 10 000-től, a mezőgazdaság és a különböző rituálék kialakulásával, illetve fejlődésével összhangban. A kannabisz növényt i. e. 8100-ban kezdték el használni Ázsiában. Az alkoholt, melyet a gyümölcsökből, zöldségekből és gabonafélékből származó cukrok erjedésével állítottak elő, természetes formájában egyes állatok is fogyasztották. A legkorábbi, ember által készített alkohol i. e. 7000-ből származik, Kínából, majd a Kaukázusból (i. e. 6000), ezt követték a sumérok (i. e. 3000, a sörrel) és az aztékok (pulque). A kokaint már i. e. 6000-ben, az ópiumot i. e. 5700-ban is használták, és utánuk még sok más növényből készített anyag következett. Az emberi vándorlás során pedig elkezdett elterjedni ezeknek az anyagoknak a használata.

Kínában i. e. 2700-ban Shen Nung császár írt egy gyógynövény-összefoglalót, amelyben 365 gyógymódot jegyzett le, melyek közül számos még ma is használatban van. Az első receptek i. e. 2600-ban jelennek meg a sumér ékírásos agyagtáblákon. Bagdadban ekkoriban alapították az első patikákat is, melyek főként növényekkel látták el a papokat és az orvosokat a betegellátással kapcsolatos szükségleteikben. Indiában már i. e. 2000 óta a hagyományos Ayurveda (az élet tudománya) alapszövege holisztikus szemléletű. Ez mintegy 700 gyógynövényt és több mint 1000 hatékonyan kezelhető betegséget írt le. Később az ókori Egyiptomban, i. e. 1500-ban, az Ebers-papirusz nem kevesebb mint 700 különböző gyógyításra használt növényfajt említett. Az ókori Görögországban Hippokratész (i. e. 460–370) racionálisabb orvoslást fejlesztett ki, és mintegy 300 gyógynövényt írt le, valamint az utókorra hagyta az orvosok számára létrehozott híres esküjét.

Eközben Kínában i. e. 168-tól kezdve receptek listáit találták meg, és a Kr. u. első században, a Han-dinasztia idején összeállítottak egy „isteni” gyógynövénykézikönyvet. Galénosz (Kr. u. 129–201), a görög anatómus, Aszklépiosz (a gyógyító művészet istene) híve, megalkotta a Theriákust: egy mintegy 60 összetevőből álló gyógynövényreceptet. Az orvos és botanikus Dioszkoridész (Kr. u. 30–90 körül) megírta a De materia medica című művét, egy széles körben használt enciklopédiát a gyógynövénygyógyászatról, melyet később, a 8–14. században, a közel-keleti iszlám aranykorban olyan tudósok fejlesztettek tovább, mint Ibn Szína, aki Avicenna (980–1037) néven ismert, és aki összeállította híres orvosi kánonját (Kánon, Az orvoslás törvénye.). Emellett ott voltak még Al-Maridini és Ibn al-Wafid fontos latin nyelvű művei is.

A 10. században Al-Muwaffaq megírta A gyógymódok valódi tulajdonságainak alapjai című művét. A 11. század folyamán ezek az írások szélesebb körben ismertté váltak Európában, köszönhetően Spanyolország muszlim részének és az arab könyvek latinra fordításának, amit Pietro d’Abano olasz orvosprofesszor és Constantinos, egy itáliai, salernói tudós végzett. Ott vannak még Paracelsus (1493–1541) orvos, ikonoklasztikus svájci német szerző művei is, aki a következőt állította: „Minden dolog méreg, és semmi sincs méreg nélkül; csak az adagolás teszi, hogy egy dolog ne legyen méreg.” Culpeper (1616–1654), angol klasszikus gyógynövényszakértő az A Complete Herbal katalógus szerzője. (További szerzőkért és műveikért lásd a wikipedia.org weboldalt.)

A „drog” szó a 14. században jelent meg, a régi francia „drogue” szóból (ma is használatos), ami a régi holland „droge” szóból származik, jelentése „száraz”, és a száraz gyógynövényekre utal, amelyeket kezdetben a patikusok készítettek és árultak. A patikus szakma és az első bolt az időszámításunk előtti, babiloni időkre vezethető vissza, ezután terjedt tovább a nyugati országok felé. Európában az 1100-1200-as években jelentek meg a szakma képviselői, és számos országban a mai napig megmaradt velük kapcsolatban a „patikus” elnevezés.

A gyógyszerészet története az orvostudomány történetével párhuzamosan, de különálló szakmaként fejlődik. A „gyógyszertár” a görög „pharmakeia” szóból származik, jelentése: gyógyszerhasználat, főzet, mérgezés, orvosság, gyógymód, gyógyítás. A világ első gyógyszertárát 1221-ben a firenzei Santa Maria Novella bazilikában található, díszes kialakítású és díszítésű San Nicolo kápolnában hozták létre (lásd itt).

Napjainkban a gyógyszer mint orvosság, bármely ismert szerkezetű kémiai anyagként definiálható, ami nem tápanyag vagy étrendi összetevő, és ami betegség vagy rendellenes állapot megelőzésére, diagnosztizálására, kezelésére, gyógyítására vagy enyhítésére szolgál.

A 20. század elején a kémia fejlődése elkezdte megváltoztatni a gyógyszeripar arculatát. A korábban növényekből és állatokból nyert anyagok közül sok gyógyszert ma már kémiai úton szintetizálnak laboratóriumokban, valamint új anyagokat is előállítanak. A hatvanas éveket gyakran a rendelkezésre álló gyógyszerek mennyisége miatt a „gyógyszerészeti évszázad gyógyszerészeti évtizedének” tartják.

Nemzetközi szinten a kábítószereket az Egyesült Nemzetek három – 1961-es, 1971-es és 1988-as – egyezménye alapján osztályozzák. Az Európai Unióban a prekurzorok osztályait meghatározó kábítószerszabályok az áruk szabad mozgására vonatkozó uniós célkitűzésekből származnak. Ezek a Közösségen belüli kereskedelemre vonatkozó, az 1258/2013/EU rendelettel módosított 273/2004/EK rendelet és az 1259/2013/EU rendelettel módosított 111/2005/EK tanácsi rendelet (lásd: EMCDDA – ellenőrzött kábítószerek osztályozása).

A kábítószereket általában fiziológiai hatásuk alapján osztályozzák. Így felsorolhatók, néhány példával élve, a következők szerint:

– Anesztetikumok és disszociatívumok: nitrogén-oxid (NO2-hatóanyag, amit „nevetőgázként” használnak), ketamin, metoxetamin (MXE), GHB (gamma-hidroxibutirát, más néven „nemierőszak-drog”) és annak prekurzora, a GBL (gamma-butilakton, ipari oldószer). A hallucinogének/pszichedelikumok megváltoztatják az ember mentális állapotát, és erőteljes hatást gyakorolnak az elmére, például hallucinációkat, eufóriát, érzelmi zavarokat okoznak: ibogain, LSA (ergin), LSD, meszkalin, peyotl, ayahuasca, PCP (fenüklidin, az „angyalpor”).

– Kannabinoidok: THC (Delta 9 TetraHydroCannabinol), hasis (gyanta), bután hasisolaj (BHO), amelyek beavatkoznak a nagyon fontos endokannabinoid rendszer fiziológiájába. (Az endokannabinoid rendszer endogén kannabinoidreceptorok csoportja, amelyek megtalálhatóak az emlősök agyában, valamint a központi és a perifériás idegrendszerben. A test saját kannabinoid-rendszere részt vesz a különböző élettani folyamatokban, beleértve az étvágy, a fájdalomérzet, a közérzet, az emlékezés és a kannabisz növény pszichoaktív hatásainak közvetítésében. Forrás: Wikipédia) Azt is kimutatták (John Merrick et al, 2016), hogy a CBD vagy cannabidiol savas közegben, mint amilyen a gyomor, lassan átalakul a pszichotróp THC-vé (Delta 9 és Delta 8 tetrahydrocannabinol).

A szintetikus kannabinoidok (mint a spice, K2, black mamba), melyeket a fiatalabb generációk a 2000-es évek óta nagyra értékelnek, veszélyesebbek, és erősebb függőséget okoznak, mint a THC. Ezek továbbra is megjelennek az európai piacon, és gyakran a fogyasztók tudta nélkül keverik őket a természetes kannabiszhoz. A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) kiemelte, hogy Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Szlovéniában, Svédországban és Németországban (2021) megerősítették a termékek szintetikus kannabinoidokkal való hamisítását.

– Deliránsok és intaktogének/empatogének: beteldió, muscimol (amanita muscaria), szaponinok (oneirogén), szkopolamin és atropin a belladona növényből.

– Depresszánsok: a központi idegrendszerre (CNS) gyakorolt hatása biztosítja a relaxáció érzését, lelassítja a reflexeket, hat az alvásra és a fájdalom csökkentésére: alkohol, barbiturátok (fenobarbitál). Ide tartoznak az opioidok is, mint a természetes ópiumszármazékok (vagy ópiátok): ópium, morfium, kodein, heroin, valamint a félszintetikus vagy szintetikus ópiátok, vagyis az opioidfüggőség ellen használt, de visszaélésszerűen is használt metadon és buprenorfin.

– Pszichiátriai gyógyszerek: (Strattera), fluoxetin (Prozac), haloperidol (Haldol), olanzapin (Zyprexa), paroxetin (Paxil), sertralin (Zoloft), ritalin (a gyermekek „hiperaktivitásának” kezelésére).

– Benzodiazepinek (pszichiátriai nyugtatók): Xanax (alprazolam), Valium (diazepám), Rohypnol (flunitrazepám). Ezek opioidokkal kombinálva növelték a halálos túladagolás kockázatát.

– Az elme és a test stimulálói:

Természetes: koffein, koka, khat, teobromin (kakaóban)…

Szintetikus: amfetaminok, metamfetamin (erős függőséget okoz), MDMA (ecstasy), 2C-B (fenetilamin), a katinonok 3-MMC (a kokain új, olcsó alternatívája) és 4-MMC (mefedron). A szintetikus katinonok Európában a szintetikus kannabinoidok után a második leggyakoribb új pszichoaktív anyagok (NPS). Ezek is számos káros hatással rendelkeznek.

„A szintetikus kábítószer előállításának folyamatos eszkalálódása az Európai Unióban azt mutatja, hogy a szervezett bűnözői csoportok milyen keményen dolgoznak az illegális kábítószer-kereskedelemből való profitszerzés érdekében” – mondta Ylva Johansson, az Európai Bizottság belügyi biztosa. (EMCDDA drogjelentés, 2022)

Mindezen kábítószerek sajátossága, hogy pszichoaktívak, általában gyorsan függőséget okoznak, és mérgezőek. Fő jellemzőjük a neuronális aktivitás, az érzékelés, a gondolkodási képesség és a memória megváltozása. Így illegális használatuk esetén gyorsan kifejtik káros hatásukat, és potenciálisan halálosak az egyénre nézve.

Egy másik fontos szempont, amit figyelembe kell venni, a tizenévesek és serdülők kábítószerhez való hozzáférése, főként az alkohol és egyre inkább a kannabisz esetében. Mivel az ő agyuk még nem érte el teljes érettségét, a limbikus rendszer (a jutalomközpont) és a prefrontális kéreg (kognitív és végrehajtó funkciók) még éretlenek, így a fiatalok még nagyon sebezhetőek a kortársak nyomása, a média, a marketing, a nevelési útmutatás és a témával kapcsolatos tényszerű információk hiánya miatt. Ez különösen igaz a serdülőkre, akiket J. Kessel (in Mermoz, 1938) úgy definiált, mint „azt a kort, amikor a csere, a bizalom iránti igény szinte tragikussá válik a maga hevességével. A tompa erők, a zavaros és erőteljes remény és szorongás felváltva magasztosítják és nyomasztják a szívet. Ki kell mondani, meg kell osztani őket.”

Az alkohollal és más kábítószerekkel foglalkozó, a 16 éves európai diákokat érintő európai iskolai projekt (ESPAD) 2019 évi jelentése szerint:

• az alkoholtartalmú italok a legnépszerűbb és legkönnyebben beszerezhető pszichoaktív anyagok. Az európai diákok 35%-a fogyasztott már legalább 5 pohár alkoholt egyazon alkalommal, jelentős mérgezési eredményekkel;
• a kannabisz a legelterjedtebb tiltott szer, amelyet az európai fiatalok fogyasztanak, az átlag 7,1%, és a kannabiszabúzust szűrő teszt (CAST) szerint minden harmadik használóból egynél fennáll a problémás használat vagy a függőség magas kockázata, amely lehet fizikai és/vagy mentális.
• Az egyéb tiltott kábítószerek közül: az ecstasy a leggyakrabban tesztelt (2,3%), ezt követi az LSD és más hallucinogének (2,1%), a kokain (1,9%) és az amfetaminok (1,7%). A metamfetaminok, a crack-kokain és a heroin minden 100 kamaszból csak egyet érint.

„A nevelés saját tudatlanságunk fokozatos felfedezése” – William J. Durant (1885–1981). Az iskolák évszázadokon át az életre a tanulással felkészítő, az állampolgárság szabályait megalapozó, a lakosság egységét építő és képesítést nyújtó helyként működtek. Az 1970-es évektől kezdve azonban – a modern társadalom változása és az európai fiatalok körében gyorsan terjedő kábítószer miatt – a hagyományos tantervek alkalmatlanná váltak, és az iskolák a legkiszolgáltatottabbak számára a fizikai és lelki erőszak színterei lettek. Valóban, a „közösségekre gyakorolt hatás” (Európai Bizottság, 2022) esetében „a kábítószer-használatot 72%-ban a fiatalkori bűnözés, a lopás, a rablás vagy betörés (66%) és az erőszakos bűncselekmények vagy gyilkosságok (58%), valamint a korrupció (39%) okának is tekintik”. A közösség és a család védelmező szerepét kiegészítve az oktatási hatóságok új oktatási programokat dolgoztak ki, amelyek a kábítószer-jelenséggel kapcsolatos ismereteket is tartalmazzák. Így jött a képbe számos nem kormányzati szervezet, mint a Drogmentes Európáért Alapítvány, hogy segítsék a hatóságokat a megelőzés nehéz, hálátlan, de szükséges feladatában. A Nemzetközi és Európai Egyezmény a Gyermekek Jogairól leírja, hogy:

„EGYÜTT HATÉKONYABB MEGELŐZÉSRE ÉS VÉDELEMRE TÖREKEDHETÜNK, HOGY A JOBB VISSZAÉPÍTÉS SORÁN ELLENÁLLÓBBÁ VÁLJUNK, ÉS SENKIT SE HAGYJUNK HÁTRA.”

Szerző: Christian Mirre
Forrás: EuropeanTimes.News