A Parlamenti Közgyűlés Szociális, Egészségügyi és Fenntartható Fejlődésért felelős Bizottsága egyhangúlag elfogadott egy állásfoglalás-tervezetet, valamint az európai kormányokhoz szóló ajánlástervezetet – a nemzetközi jog szerinti kötelezettségekkel összhangban –, és nyomatékosan kiemelte, hogy ebben a fogyatékkal élőkről szóló ENSZ-egyezmény munkája kell, hogy irányadó legyen.

A Bizottság rámutatott, hogy az ENSZ egyértelműen áttért a fogyatékosság emberjogi alapú megközelítésére, ami az egyenlőséget és a befogadást hangsúlyozza.

A Bizottság az előadó, Reina de Bruijn-Wezeman jelentése alapján számos ajánlást fogalmazott meg, amelyek kifejezetten az európai országok helyzetével foglalkoznak.

Azt javasolták, hogy fokozatosan helyezzék hatályon kívül a fogyatékossággal élők intézeti elhelyezését engedélyező törvényeket, továbbá a mentális egészségügyre vonatkozó jogszabályokat is, amelyek lehetővé teszik a beleegyezés nélküli kezelést és a károsodáson alapuló fogva tartást. Mindezt a mentális egészségügyben alkalmazott kényszer megszüntetése érdekében javasolják.

A kormányoknak világos időkeretekkel és referenciaértékekkel megalapozott, megfelelően finanszírozott stratégiákat kell kidolgozniuk a fogyatékkal élők független életvitelre történő tényleges átvezetésére.

„A fogyatékossággal élő személyekről gyakran feltételezik, hogy nem képesek önálló életvitelre. Ez széles körben elterjedt tévhitekben gyökerezik, többek között abban, hogy a fogyatékkal élők nem képesek önállóan jó döntéseket hozni, és hogy intézményben biztosított »speciális ellátásra« van szükségük”

– mutatott rá a Bizottság.

„Sok esetben kulturális és vallási meggyőződések is táplálhatják ezt a megbélyegzést, valamint az eugenika-mozgalom történelmi hatása. Túl sokáig ezeket az érveket használták fel arra, hogy a fogyatékossággal élő személyeket jogtalanul megfosszák szabadságuktól, és elkülönítsék őket a közösség többi tagjától azáltal, hogy intézményekbe helyezik őket”

– tették hozzá a parlamenti képviselők.

Több mint egymillió európai érintett

A Bizottság állásfoglalásában megjegyezte, hogy: „Az intézetekben való elhelyezés több mint egymillió európai életét érinti, és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 19. cikkében foglalt jog átható megsértését jelenti, amely határozott elkötelezettséget követel meg az intézménytelenítés mellett.”

Reina de Bruijn-Wezeman, a European Times-nak kifejtette, hogy az európai államok között elég nagy különbségek vannak, az egyik országban például nagyon magas volt a gyermekek intézményesítése.

Megjegyezte, hogy ebben az országban hosszan tartó nyomásra reformfolyamatot indítottak el, valamint elkötelezték magukat a nemzeti gondozási rendszer átalakítása mellett. Reina de Bruijn-Wezeman azonban hozzátette, hogy ezzel együtt újabb aggodalomra okot adó dologra derült fény azzal kapcsolatban, hogy az intézményeket megfelelő közösségi alapú alternatívák nélkül zárták be. Az egyik legfontosabb kihívás annak biztosítása, hogy maga az intézménytelenítés folyamata az emberi jogoknak megfelelő módon történjen.

Reina de Bruijn-Wezeman hangsúlyozta, hogy az európai államoknak megfelelő forrásokat kell elkülöníteniük a támogató szolgáltatásokra, amelyek lehetővé teszik, hogy a fogyatékossággal élő személyek a közösségükben élhessenek. Ehhez többek között szükség van az intézményekből a közpénzek átcsoportosítására, a közösségi alapú szolgáltatások megerősítésére, létrehozására és fenntartására.

E tekintetben az EGSZB állásfoglalásában rámutatott:

„Intézkedéseket kell tenni az intézményesülés kultúrája ellen, amely a fogyatékossággal élő személyek társadalmi elszigeteltségét és szegregációját eredményezi, többek között otthon vagy a családban, megakadályozva őket abban, hogy a társadalomban kapcsolatba lépjenek egymással és bekapcsolódjanak a közösségbe.”

Reina de Bruijn-Wezeman kifejtette:

„A fogyatékossággal élő személyek számára a megfelelő, közösségi alapú gondozási szolgáltatások, és ezáltal a zökkenőmentes átmenet biztosítása a sikeres intézménytelenítési folyamat szempontjából kulcsfontosságú.”

Az intézménytelenítés rendszerszemléletű megközelítésére van szükség

A jó eredmények eléréséhez az intézménytelenítési folyamat rendszerszintű megközelítésére van szükség. A fogyatékosságot számos tanulmányban összefüggésbe hozták a hajléktalansággal és a szegénységgel.

Reina de Bruijn-Wezeman hozzátette:

„A cél nem a fogyatékossággal élő személyek puszta intézménytelenítése, hanem az önálló életvitelhez vezető tényleges átmenet. Mindez összhangban lenne a CRPD 19. cikkével, az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága 5. számú (2017) általános megjegyzésével az önálló életvitelről és a közösségbe való beilleszkedésről, valamint a fogyatékossággal élő személyek intézménytelenítéséről szóló készülő iránymutatásokkal, beleértve a rendkívüli helyzeteket is.”

A bentlakásos intézményi szolgáltatások átalakítása csak egy eleme a széles körű változásoknak olyan területeken, mint az egészségügyi ellátás, a rehabilitáció, a támogató szolgáltatások, az oktatás és a foglalkoztatás, valamint fontos szerepe van még a fogyatékosság társadalmi megítélésében is. Az egyéneknek kisebb intézményekbe, csoportos otthonokba vagy más, gyülekezeti körülmények közé történő egyszerű áthelyezése nem elegendő, és a nemzetközi jogi normákkal sincs összhangban.

Torsten Hjelmar