Havonta több tízezer európai kér tanácsot az antidepresszánsok abbahagyásával vagy elhagyásával kapcsolatban, a rendszeres egészségügyi szolgáltatásokon kívül. Ez azért van, mert az orvosok nincsenek rá felkészülve, hogyan kell az antidepresszánsok és más pszichiátriai gyógyszerek elhagyásáról gondoskodni, illetve a pácienseket ezekről „leíratni” – derült ki egy kutatásból. A kutatás szerint a csökkentést (lassú abbahagyást) fokozatosan kell végezni, és olyan ütemben, amelyet az adott felhasználó képes elviselni, és a csökkentést egyre kisebb és kisebb mennyiségben kellene végezni. A gyógyszerekről való teljes leszokás hónapokig, sőt évekig is eltarthat.

Nem lehet leszokni a közönséges antidepresszánsokról

A nagy nemzetközi pszichiátriai kongresszusokon évek óta gyakori, hogy bemutatják a pszichiátriai gyógyszerekkel kapcsolatos új tanulmányokat, és megvitatják, hogy miért és mikor kell felírni a gyógyszereket. Az idei Európai Pszichiátriai Kongresszuson, amelyet a közelmúltban Budapesten tartottak, egy úgynevezett State of the Art előadás új irányzatot teremtett, amely azt vizsgálta, hogyan kell a pszichotróp gyógyszereket megfelelően abbahagyatni.

Egy szakértő, Dr. Mark Horowitz, az angliai National Health Service (NHS) pszichiátriai klinikai kutatója azt a feladatot kapta, hogy foglalkozzon a pszichofarmakológiai kezelés csökkentéséhez vagy abbahagyásához szükséges készségekkel és iránymutatásokkal.

Ennek hátterében az a helyzet áll, hogy sokan nem tudnak úgy leszokni a közönséges antidepresszánsokról, ahogyan azt a hivatalos orvosi iránymutatások javasolják. Hollandiában végzett tanulmányok szerint az embereknek csak 7%-a tudta a használatot ezen a módon abbahagyni, Angliában pedig úgy találták, hogy az emberek 40%-a tudta ezt megtenni, azonban ez meglehetősen erős elvonási tünetekkel járt.

A probléma részben az, hogy az orvosok gyakran úgy vélik, hogy az elvonási hatások „rövidek és enyhék”. És nem tudják, hogy az elvonási tünetek közé tartozhat például a szorongás, a depressziós hangulat és az álmatlanság. Ennek az az eredménye, hogy gyakran azt mondják az antidepresszánsokat szedő pácienseiknek, hogy nem lehet probléma az antidepresszáns gyógyszerről való leszokás, és amikor a betegek mégis elvonási tünetekről számolnak be, azt hiszik, hogy ezek az eredeti alapbetegségek. E probléma miatt nagyon sok személynél diagnosztizálnak visszaesést (valaki alapbetegségének visszatérése), és újra antidepresszánsokat szedetnek velük, néha évekig, évtizedekig, vagy akár egy életen át.

Az orvos tanácsai haszontalanok

Ennek az a következménye, hogy sokan, akik valóban le akarnak szokni az antidepresszánsokról, elhagyják a szokásos egészségügyi ellátórendszert, és a kortárssegítő fórumokon keresnek tanácsot azért, hogy le tudjanak szokni e gyógyszerekről. Csak két angol nyelvű kortárssegítő honlapot havonta mintegy 900.000-en látogatnak meg, és ezek csaknem fele Európából származik.

Az ilyen jellegű weboldalakra 180.000 ember van regisztrálva. Dr. Mark Horowitz kutatócsoportja 1300-at kérdezett meg közülük, és úgy találták, hogy háromnegyedük úgy véli, az orvosuk tanácsai haszontalanok. Sokuk története hasonló. A leggyakrabban ajánlott szedési időszak 2-4 hét volt, pontosan úgy, ahogyan azt az angliai egészségügyi és szociális ellátási minisztérium útmutatásért felelős állami szerve, a NICE is javasolta, egészen közelmúltbeli frissítéséig.

Az antidepresszánsokról való leszokás az orvosok megnyugtató szavai ellenére sokak számára rémálom. Egymást ismétlik a történetek, amelyek szerint a hatások olyan borzalmasak voltak, hogy a felhasználónak vissza kellett térnie az antidepresszánsra, különben szörnyű állapotba került volna. Az eredmény az volt – ahogyan azt sok felhasználó kifejezte –, hogy „elvesztettem a hitemet az orvosomban”.

Az alapvető probléma, amelyet gyakran figyelmen kívül hagytak az, hogy az évekig tartó használat alkalmazkodást okoz az antidepresszáns gyógyszerhez, és ez az alkalmazkodás tovább tart, mint ameddig a gyógyszer kiürül a szervezetből. Ez az, ami az elvonási tüneteket okozza.

„Ha abbahagyjuk a gyógyszer szedését, mondjuk hónapokkal vagy évekkel azután, hogy a beteg életének egy stresszes időszakát követően elkezdte a gyógyszeres kezelést, az antidepresszánst a máj és a vesék néhány nap vagy hét alatt metabolizálják. De ami nem változik meg néhány nap vagy hét alatt, az a szerotoninreceptorok és más, ezt követő rendszerek üledékváltozásai” – magyarázza Dr. Horowitz.

Az embereken végzett vizsgálatok szerint a szerotonerg rendszerben olyan változások következnek be, amelyek az antidepresszánsok abbahagyása után akár négy évig is fennmaradnak.

Minél hosszabb, annál keményebb

A kutatások azt mutatják, hogy minél tovább szedik az emberek az antidepresszánsokat, annál nehezebb abbahagyniuk, és annál súlyosabbak az elvonási tüneteik.

A több mint három éve antidepresszánst szedő emberek kétharmada számol be elvonási tünetekről, és ezen emberek fele számol be közepesen súlyos vagy súlyos tünetekről.

„Világosan látható, hogy minél jobban alkalmazkodunk egy gyógyszerhez, annál nehezebb azt abbahagyni” – magyarázza Dr. Mark Horowitz.

És ez gyakori, ahogy Dr. Horowitz megjegyezte:

„Végeztünk egy felmérést az angliai Nemzeti Egészségügyi Szolgálatnál (NHS) terápiát igénybe vevő emberek egy csoportjánál, akiknek kétötöde, akik antidepresszánst szedtek, megpróbálták abbahagyni, de nem tudták megtenni, és ez erősen korrelált az elvonási tünetekkel.”

Az elvonási hatások kockázatának minimalizálása érdekében – amelyeket az általánosan ajánlott eljárások alkalmazásával az emberek több mint fele tapasztalni fog – ismerni kell bizonyos elveket az antidepresszánsok szedésével kapcsolatban. A kutatás szerint a legjobb megközelítés a csökkentést fokozatosan (hónapok vagy néha évek alatt) és olyan ütemben végezni, amit az adott felhasználó el tud viselni. Továbbá egyre kisebb és kisebb adagokban kell végezni.

Miért a fokozatos csökkentés?

A különböző dózisú antidepresszánsokat szedő személyeken végzett PET-vizsgálatok kimutatták, hogy a szerotonin-transzporter gátlása nem lineárisan, hanem egy hiperbolikus görbe szerint történik. Ez a tömeghatás törvénye néven ismert farmakológiai elvet követi.

Ez szabályosabban fogalmazva azt jelenti, hogy ahogy egyre több és több gyógyszert juttatunk a szervezet rendszerébe, egyre több neurotranszmitter-receptor telítődik. Így, mire elérjük a magas dózist, minden egyes további milligrammnyi gyógyszer egyre kisebb és kisebb mértékű növekedési hatást fejt ki. Ezért alakul ki ez a hiperbolamintázat. Ez a minta minden pszichiátriai gyógyszerre igaz.

Ez megmagyarázza, hogy a felhasználók miért tapasztalnak problémákat a drogról való leszokás utolsó szakaszában. Az orvosok az általános gyakorlatban a lineáris csökkenés megközelítését alkalmazzák, mint például 20, 15, 10, 5, 0 mg.

Dr. Mark Horowitz nemcsak neurobiológiai szempontból magyarázza a megállapításokat, hanem nagyon is úgy, ahogyan azokat a felhasználók magyarázták: „20-ról 15 milligrammra váltva nagyon kicsi hatása van az agyra, 15-ről 10-re váltva egy kicsit nagyobb, 10-ről 5-re váltva megint nagyobb, és 5-ről 0-ra váltva olyan, mintha leugranánk egy szakadékról. Azt hiszed, hogy lent vagy az alja közelében, de valójában a nyolcadik emeleti ablakon sétáltál ki, véleményem szerint”.

Az első néhány milligrammról könnyű lejönni, az utolsó néhány milligrammról már sokkal nehezebb.

„Amikor az orvosok nem értik ezt az összefüggést, úgy gondolják, hogy az embereknek szükségük van a gyógyszerre, mert óriási problémáik vannak, és ezért visszaszoktatják az embereket” – tette hozzá Dr. Mark Horowitz.

Mind a neurobiológiai kutatások, mind a klinikai megfigyelések alapján tehát farmakológiai szempontból több értelme van annak, hogy a gyógyszereket ne a dózis mennyisége, hanem az agyra gyakorolt hatásuk alapján csökkentsék lineárisan.

Az a megközelítés, hogy a gyógyszer mennyiségét úgy csökkentsük, hogy az „egyenletes hatást” okozzon az agyban, egyre kisebb és kisebb mennyiségekkel való csökkentést igényel, egészen az apró végső dózisokig. Tehát úgy, hogy a végső csökkentés erről az apró dózisról nullára ne okozzon nagyobb változást az agyra gyakorolt hatásban, mint a korábbi csökkentések.

Ezt úgy lehetne megközelíteni, hogy arányos csökkentésről beszélünk. Tehát például a minden lépcsőfokon körülbelül 50 százalékkal való csökkentés, 20-ról 10-re, 5-re, 2,5-re, 1,25-re, majd körülbelül 0,6-ra való csökkentés egyenletes változásokat okoz az agyra gyakorolt hatásban. Néhány embernek még fokozatosabb dóziscsökkentésre lesz szüksége – például a legutóbbi adag 10%-ával való csökkentés minden hónapban –, így a csökkentés mértéke egyre kisebb lesz, ahogy a teljes adag csökken.

Figyelmeztetés a pszichiátriai gyógyszerekről való leszokással kapcsolatban

Ezt megjegyezve Dr. Mark Horowitz figyelmeztet: „Fontos elmondani, hogy nagyon nehéz megtippelni, hogy egy egyén milyen arányt képes tolerálni. Mivel ez olyasmi, ami két hétig vagy négy évig is eltarthat. Ezért nagyon fontos az a megközelítés, hogy alkalmazkodjunk az egyénhez, kis csökkentéseket végezzünk, és nézzük meg, hogyan reagálnak, mielőtt további lépésekről döntenénk.”

Ha az elvonási tünetek túl súlyosakká válnak, akkor a csökkentést le kell állítani, vagy az adagot növelni kell, amíg a tünetek el nem tűnnek, majd a csökkentést lassabb ütemben kell folytatni.

Angliában az új NICE-iránymutatások, amelyek nemcsak a pszichiátereknek, de a háziorvosoknak is szólnak, azt ajánlják, hogy az adagot fokozatosan, lassan csökkentsék, minden egyes lépésnél az előző adag egy részét írva fel.

A klinikusok számára nemcsak Angliában, hanem mindenütt széles körű útmutatás áll rendelkezésre. Dr. Mark Horowitz társszerzője volt a nemrégiben megjelent „Maudsley Deprescribing Guidelines” (Maudsley iránymutatás a gyógyszerleíratásról) című kiadványnak. Ez leírja, hogyan lehet biztonságosan csökkenteni minden Európában és Amerikában engedélyezett antidepresszáns, benzodiazepin, z-gyógyszer és gabapentanoid adagját. A „Maudsley Deprescribing Guidelines” megvásárolható a Wiley orvosi kiadónál és az Amazonon keresztül. Az Iránymutatások 2025-ben esedékes következő változata az antipszichotikumokra és más pszichiátriai gyógyszerosztályokra is kiterjed majd.

Forrás: EuropeanTimes.News