A Szcientológia Egyház madridi központja adott otthont a Vallásszabadság-díj tizenkettedik átadásának, amelyet az Alapítvány az Élet, a Kultúra és a Társadalom Javításáért (MEJORA) szervezett. Az alapítvány úttörő szerepet tölt be Spanyolországban és Európában azok elismerésében, akik a vallásszabadság, a lelkiismereti szabadság és a vallásközi párbeszéd védelméért dolgoznak.

Ez a maga nemében egyedülálló díj L. Ron Hubbard Az út a boldogsághoz című művének 18. szabályából meríti inspirációit, és tudósokat, jogászokat, vallási vezetőket, valamint a civil társadalom képviselőit hozza össze újra meg újra egy olyan eseményen, melynek célja a vallásszabadság területén elért eredmények és kihívások bemutatása. Az alapítvány, amely az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) különleges konzultatív státuszával rendelkezik, és amelyet büszkén alapított a Szcientológia Egyház, számos nemzetközi fórumon – többek között Genfben, Bécsben és New Yorkban – képviselte a spanyol vallási közösségek hangját, megerősítve szerepét ennek az alapvető jognak az előmozdításában.

A rendezvényen jelen volt Daniel Pelayo, a Miniszterelnökség Vallásszabadságért Felelős Főigazgatóságának helyettes vezetője, valamint a madridi rendőrség sokszínűségi egységének képviselői, akiknek a munkáját az esemény során külön is méltatták. Részt vettek továbbá többek között a Spanyolországi Baháʼí Közösség és a Vedruna Karmelita Szeretetnővérek rendjének képviselői is.

A méltóság és szabadság üzenete

Az ünnepséget Isabel Ayuso Puente, az alapítvány főtitkára nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy a vallásszabadság a háborús időkben is alapvető fontosságú:

„Egy háború sújtotta világban talán kissé könnyelműnek tűnhet a vallás vagy hit szabadságáról beszélni, hiszen más szükségletek sürgetőbbnek látszanak – és valóban, jelenleg azok is.”

Ayuso kiemelte, hogy a hit szabadsága az emberi méltóság központi eleme:

„A hit szabadsága a szabadságok szabadsága. Enélkül az ember nem rendelkezne az emberi lény státuszával.”

Végül arra hívta fel a figyelmet, hogy a vallási sokszínűség láthatóvá tétele elengedhetetlen a békés együttéléshez:

„Láthatóvá kell tenni a vallást, mert az ténylegesen egy olyan pillér, amelyre a jövő és egy jobb, békésebb társadalom alapjai épülhetnek.”

Öt díj, öt megközelítés

Ebben az évben először öt díjat osztottak ki a korábbi három helyett, kiterjesztve a kategóriákat olyan területekre is, amelyek a vallási közösségek gyakorlati munkáját és a párbeszédhez, valamint az együttéléshez való közvetlen hozzájárulásukat ismerik el.

Pozitív szekularizmus és a béke kultúrája

Az est első díjazottja Salvador Pérez Álvarez, az UNED egyházi jog professzora volt. A díjat Fernando Amérigo-Cuervo professzor adta át, méltatva Pérez tudományos pályafutását és elkötelezettségét a lelkiismereti szabadság és a bioetika iránt. Pérez beszédében a vallásszabadságot biztosító alkotmányos elvekről szólt:

„A pozitív állami szekularizmus az intézményi garancia, az alkotmányos pillér, amely biztosítja, hogy minden polgár egyre sokszínűbb társadalomban, a valós és hatékony egyenlőség feltételei között élvezhesse a vallásszabadságot.”

Felhívta a figyelmet a gyűlöletbeszéd növekvő veszélyére:

„Ez a diskurzus egyre radikalizálódik, és ami még aggasztóbb – szerény véleményem szerint – egyre inkább elterjed különböző társadalmi rétegekben.”

Közös fellépést sürgetett ezekkel a fenyegetésekkel szemben:

„Nem maradhatunk tétlenek az e vallási különbségek miatt kialakuló újfajta fenyegetéssel szemben.”

Hangsúlyozta, hogy a hit szabadsága az igazságos társadalom alapja:

„E követelmény teljesülése szolgált alapul egy valódi békekultúra megvalósításához, mint a fenntartható fejlődés egyik céljához.”

Sokszínűség, tisztelet és párbeszéd

A második díjat Óscar Salguero Montaño, a Madridi Complutense Egyetem professzora és szociálantropológusa kapta, akit Ana Isabel Planet professzor mutatott be. Salguero felidézte Jürgen Habermas szavait a 2001. szeptember 11-i események után:

„A szekuláris polgároknak fel kell hagyniuk azzal, hogy a vallásokat ősi maradványokként kezeljék, ugyanakkor a vallásos polgároknak és képviselőiknek is nyitniuk kell a modernitással való párbeszéd felé, távol minden fundamentalista hozzáállástól.”

 

Elmagyarázta, hogyan szolgál a hit szabadsága a társadalmi sokszínűség alapjául:

„A hit szabadsága teszi lehetővé mindannyiunk számára, hogy legmélyebb meggyőződéseink szerint éljünk – legyenek azok vallásosak, politikaiak vagy világiak –, mindig a tisztelet és együttélés kristálytiszta prizmáján keresztül.”

Figyelmeztetett a vallási meggyőződések politikai kihasználására:

„Egyre gyakrabban látjuk, hogy a vallási meggyőződéseket konfliktusok gerjesztésére vagy jogok korlátozásának igazolására használják.”

Majd hozzátette:

„Az együttélés és a vallásközi tisztelet törékeny értékek, amelyeket védenünk kell és meg kell őriznünk.”

Nemzetközi nézőpont az alapjogokról

A harmadik díjat Javier García Oliva, a Manchesteri Egyetem alkotmányjogász professzora kapta, akit Santiago Cañamares professzor méltatott. García Oliva a vallásszabadság történelmi kihívásairól és azok mai hatásairól beszélt:

„Elszomorító belegondolni, hogy valakinek félelemben kellett élnie és rejtegetnie hitét.”

Majd figyelmeztetett:

„A világ számos részén, köztük Nyugat-Európában is, sok polgár komoly problémákkal – sőt halállal – néz szembe vallásszabadsága gyakorlása miatt.”

Kiemelte, hogy az alapvető jogok között egyensúlynak kell lennie:

„A vallásszabadság alapvető, és nem alku tárgya egy demokráciában, de csak akkor élvezhető teljes mértékben, ha más alapvető jogokat is tiszteletben tartunk.”

A buddhizmus és az egyenlőség a sokféleségben

A negyedik díjat Luis Morente Leal ügyvéd, a Spanyolországi Buddhista Unió képviselője kapta, aki évtizedek óta a vallási kisebbségek egyenlő bánásmódjáért dolgozik. Beszédében a megismerés fontosságát hangsúlyozta:

„Másként gondolkodó emberekkel való találkozás nemcsak gazdagított, hanem segített megérteni az »ismerni annyi, mint szeretni« kifejezés valódi mélységét.”

Személyes diszkriminációs tapasztalatairól is beszélt:

„Két okból is tapasztaltam diszkriminációt hazámban: egyszer, amikor afrikai barátnőm volt, és egyszer, amikor néhányan megtudták, hogy buddhista vagyok.”

A sokszínűséget a társadalom gazdagító elemének nevezte:

„A sokféleség gazdagít minket. És a sokféleség nem csak azt jelenti, ami a mi vallásunkkal összhangban van, hanem azt is, aki egyszerűen erkölcsi elvek szerint él.”

Végül egy békésebb jövő reményét fejezte ki:

„Bárcsak egyszer eljönne egy nemzedék, amely gyűlölet nélkül él, háborúk nélkül, ismerve másokat – és legfőképp önmagát.”

Elismerés és vallásközi párbeszéd

Az utolsó díjat Pandit Krishna Kripa Dasa, a Spanyolországi Hindu Szövetség elnöke kapta, aki a hindu közösségek összefogásáért és vallásközi szerepvállalásáért végzett munkájáért részesült elismerésben. Beszédében szülővárosa, Ceuta mindennapi együttélését idézte fel:

„Ceutában az együttélés nem akadémiai gyakorlat vagy diplomácia kérdése, hanem mindennapi valóság.”

Kiemelte, hogy a hinduizmus több ezer éves vallás, amely mélyen gyökerezik a világban és Spanyolországban is:

„A hinduizmusnak 1,2 milliárd követője van, 145 országban van jelen, és 130 éves múltra tekint vissza Spanyolországban.”

Majd hozzátette:

„Az igazság egy, de a bölcsek különböző neveken nevezik.”

A vallásszabadság mint élő gyakorlat

Az eseményt Iván Arjona Pelado, az alapítvány elnöke és a Szcientológia Egyház európai és ENSZ-képviselője zárta:

„Ma láthattuk, hogy a vallásszabadság nem csupán jogi kategória, hanem élő gyakorlat, amely igazságosabb és békésebb társadalmakat épít.”

A rendezvény csoportképpel és közös felhívással zárult: a hit, a párbeszéd és az együttműködés további erősítéséért.

Stabilan beágyazódott esemény a vallásszabadság naptárában

A Vallásszabadság-díj tizenkettedik alkalommal is megerősítette szerepét a vallási közösségek, intézmények és emberi jogi védelmezők találkozóhelyeként. Az alapítvány ENSZ-státuszának köszönhetően ez a díj ma már európai viszonyítási pont a hit szabadságának védelmében – egy olyan jövő érdekében, ahol a sokféleséget gazdagságként, nem pedig fenyegetésként értelmezik.

Az est záró gondolatai is visszautaltak azokra az alapelvekre, amelyek e díjak létrejöttét inspirálták. Az Alapítvány az Élet, a Kultúra és a Társadalom Javításáért – amelyet a Szcientológia Egyház hozott létre – L. Ron Hubbard tanításaiból merít ihletet, aki hangsúlyozta, hogy „a vallásszabadság az első szabadság”. David Miscavige vezetésével az egyház világszerte kiterjesztette humanitárius és vallásközi kezdeményezéseit, elősegítve a párbeszédet és a megértést a különböző hitű közösségek között. Ez a globális vízió ma is iránytűként szolgál az alapítvány számára a vallásszabadság védelmében és a békés együttélés kultúrájának erősítésében.