Lehet-e valami rémisztőbb, mint a 2004. december 26-án Srí Lanka 1000 km-nyi partszakaszát és 200 m-re a tengerparttól befelé az élet nagy részét elsöprő 20 méter magas szökőár hullámairól készült videofelvételek látványa? Erre a kérdésre néhány nappal a katasztrófa után 9 magyar Szcientológia önkéntes lelkész* ezeken a végigpusztított partokon a saját tapasztalatai alapján kapta meg a rideg választ.
Annak ellenére, hogy mindannyian felkészült katasztrófa-segítők voltak, Srí Lankán a látvány még az ő képzeletüket is felülmúlta. Semmi, amit korábban tapasztaltak, nem volt olyan nyomasztó, mint a tárva-nyitva álló hullaházak, a halál rettentő szaga, ami sokáig megmaradt a ruhájukban, és a történetek, amelyeket számtalan lakostól hallottak, akik elvesztett szeretteikről beszéltek.
Itthon, Budapesten, könnyű volt a helyzet, egy gombnyomással csatornát válthattak a TV-n. Galle-ban, abban a Srí Lanka-i kisvárosban, ahol a magyarok tevékenykedtek, nem volt hová elfordulni. És mint Szcientológia önkéntes lelkészek, nem is azért mentek, hogy elmeneküljenek a feladat elől. Pontosan tudták, mit tehetnek – mit kell tenniük–, hogy segítsenek azokon a bajbajutottakon, akik ezt a szerencsétlenséget elszenvedték.
Az első magyar önkéntes lelkész kontingens január 8-án érkezett Colombóba, Srí Lanka fővárosába. Ott csatlakoztak a már ott tartózkodó Németországból, Olaszországból és Kanadából érkezett önkéntesekhez.
A szökőár okozta sokk nyilvánvaló volt minden ember arcán, akikkel az önkéntesek találkoztak. Srí Lanka leginkább sújtott kikötővárosában, Galle-ban a magyarok azonnal munkához láttak, annyi embernek segítve, amennyinek csak tudtak. Beck Bea önkéntes lelkész szavaival élve „teljes káosz” volt. „Nem voltrend, nem volt irányítás, és nem voltak megoldások – mondja Bea – Az emberek nem tudták, kihez forduljanak segítségért. Ezernyi sérült bekötözetlen sebekkel, akik lelkében apátia maradt hátra a történtek után csak úgy, mint ahogy romok és szemét a visszavonuló víz után; amerre a szem ellátott, szétrombolt és megcsonkított házak romjai, haldokló és beteg állatok, kétségbeesett és bizonytalan emberek, felügyelet és törődés nélkül bolyongó gyermekek.”
Azonnali enyhítés
„Rögtön az első napon több mint 120 embert láttunk el alapvető elsősegéllyel– mondja egy másik magyar önkéntes lelkész a csoportból. – Jöttek mély, elfertőződött nyílt sebekkel. Bár volt a környéken egy kórház – és az ott dolgozók minden tiszteletet megérdemelnek, mert emberfeletti munkát végeztek –, de a gyorsan fogyó kötszer – és gyógyszer készletek miatt nem tehettek túl sokat egy olyan területen, ahol szinte nem volt olyan lakos, aki ne sérült volna meg valamilyen módon.
”Amint a legsürgősebb eseteket ellátták, a szcientológusok elkezdték alkalmazni azokat a segítő eljárásokat – asszisztokat –, melyek direkt a stressz, a lelki trauma és gyötrelem oldására lettek kifejlesztve. Sok áldozat még hetekkel a katasztrófa után is diszorientált volt, és valójában nemvolt kapcsolatban a környezetével. Az „asszisztok” visszaállították a személy saját környezetével kapcsolatos tudatosságát, és ezzel lehetővé tették, hogy megtegye a saját túlélése érdekében szükséges lépéseket.
Mivel általában drámai és hatékony eredményt érnek el, ez az egyik legértékesebb szolgáltatás, amelyet a Szcientológia önkéntes lelkészek katasztrófák esetén szolgáltatnak. „Egy sérült férfi a mellkasától lefelé érzéketlen volt – mesélte az egyik önkéntes lelkész. – Az asszisztok után, amelyeket néhány óránként megismételtünk, a férfi, aki két napja nem érezte a testét, visszanyerte az érzékelését, és igazán elkezdett felépülni. ”És ez így ment tovább az európai önkéntes lelkészek első hullámával, akik a túlélők tucatjait látták el azon az első napon.
Galle-ban egy idős szingaléz férfiről úgy vélték, már a halálán van. A fia elmondta egy önkéntes lelkésznek, hogy apja hosszú ideje öntudatlan, nem beszél és nem reagál semmire. Az önkéntes lelkész először saját maga adott egy asszisztot az apának, majd megtanította a fiúnak az egyszerű eljárást. Kicsivel később megismételtette a fiúval az asszisztot, végig figyelve, hogy minden rendben menjen. A fél órás eljárás után az önkéntes arra biztatta a fiút, kérdezze meg apját, hogy van. A fiú legnagyobb meglepetésére az öregember három hete az első tudatos szavait ejtette ki a száján: „Sokkal jobban,mint korábban”.
És ezek a történetek ismétlődtek, ahol az önkéntes lelkészek megfordultak az Indiai-óceánon. Ott volt az a majdnem halott, eszméletlen indonéz férfi, akit azután mentettek meg, hogy nyolc napig sárban és törmelékben volt eltemetve. Két órányi olyan assziszt után, amelyet speciálisan eszméletlen embereknek fejlesztettek ki, éberen és értelmesen ébredt fel a kómájából. Aztán ott van az az amputált, aki egynapnyi assziszt után képes volt újra mosolyogni, a gondolatai az elvesztett lábáról átirányultak arra, hogyan tudná megtanulni az asszisztokat és így segíteni másoknak.
Négyszáz kilométerre északra, Délkelet-Indiában zaklatott szülők vitték kisfiukat egy fiatal brit önkénteshez, segítséget kérve tőle. A kisfiú a katasztrófa hatására elveszítette a hallását. Az első assziszt után az önkéntes lelkész megkérte őket, hogy másnap ismét vigyék vissza. Ez így folyt még pár napig. Aztán egy napon az önkéntes észrevette, hogy a kisfiú vidáman játszik a többi gyerekkel – láthatóan hallva őket. Később a szülők örömmámorban úszva keresték fel, és köszönték meg neki a segítséget.
Stabil menedék
„Ezek a csodák az alapvető dolgok biztosításával kezdődnek” – mondta a budapesti születésű Tar Marianna, az összes európai önkéntes lelkész koordinátora. – A legtöbb területen a túlélők segítése és elhelyezése először az önkéntesek szervezőképességének alkalmazását követeli meg, minden lehető módon segítve megkönnyíteni az erőfeszítéseket. Aztán az orvosi ellátással egy olyan környezet megteremtése, ahol az enyhülés lehetséges, végül a legfontosabb hozzájárulást kapja meg a traumát elszenvedett egyén – és ez a lelki segítség.” – magyarázta.
Kevés kihívás lehet olyan félelmetes, mint amellyel az önkéntes lelkészek egy csapata nézett szembe, amikor a katasztrófa utáni éjszaka megérkeztek a thaiföldi Phuket szigetére. Több mint 1000 holttest volt egy raktárba zsúfolva, és nem volt semmilyen kidolgozott módszer az azonosításukra. A helyi hatóságok hagyták, hogy a kétségbeesett családtagok és barátok ott bóklásszanak és elvesztett szeretteik után kutassanak. A csapat gyorsan meghatározta a feladatokat, amelyek ahhoz kellettek, hogy létrehozzanak egy higiénikus körülményeket biztosító ideiglenes hullaházat; megszervezték és kijelölték a szükséges funkciókat és teendőket, a helyi hivatalos szervekkel közösen látták el a feladatokat, és hamarosan mindenki tette a dolgát.
Így, amikor thai kormánytisztviselők érkeztek, hogy tegyenek valamit, meglepve tapasztalták, hogy a folyamat zökkenőmentesen zajlik: a holttesteket gyorsan azonosítják, majd pedig átadják a családoknak, hogy illendően eltemethessék azokat. Hamarosan a tisztviselők a többi önkéntest is odaküldték „a sárga dzsekisekhez, mert ők elérik, hogy a dolgok működjenek”.
És amikor a thaiföldi miniszterelnök, Thaksin Shinwatra odalátogatott, és hallott a Szcientológia önkéntesek hatékony munkájáról az ideiglenes hullaház létrehozásával kapcsolatban, személyesen gratulált a csapat vezetőjének a segítségükért.
Megtanítani másoknak, hogyan segítsenek
Az önkéntes lelkészek figyelemreméltó eredményeinek híre gyorsan terjedt. A remény és az enyhülés került a kétség és az aggodalom helyére. Az önkéntes lelkészek Srí Lankán, Thaiföldön, Dél-Indiában és Indonéziában asszisztok ezreit szolgáltatták, de mivel sok segítségre volt szükség, sürgős volt másokat is kiképezni. Mire ez az újság nyomdába került, már több mint 88000 ember kapott asszisztot az érintett területeken, míg további 44500-at képeztek ki asszisztok adására.
A Francia Hírügynökség (AFP) egyike volt a számos tudósító szervezetnek, amely beszámolt az asszisztokról, amelyet az önkéntes lelkészek adtak a dél-indiai tengerparti falvak áldozatainak. Az AFP beszámolt arról a 28 tibeti buddhista szerzetesről is, akiket az önkéntes lelkészek képeztek ki, hogy asszisztokat szolgáltassanak.
„J. Jayarami, egy 15 éves lány, akinek tibeti szerzetesek adtak asszisztot, azonnali megkönnyebbülésről számolt be” – szól az AFP jelentése.
Egy másik szerzetescsoport is követte az elsőt; őket is elküldték önkéntes lelkész képzésre, ahol – együtt más önkéntesekkel az élet minden területéről – megtanulták, hogyan kell az asszisztokat és más segítő eljárásokat adni. A módszer gyorsan elterjedt, az emberek megtanították a barátaiknak, válságdolgozók tanítottak segítőket, és sok áldozat is, akinek egyszer már segítettek, kiképzést kapott, így tudván segíteni másokat.
Amellett, hogy a frissen képzett tibeti buddhista szerzetesek használják új tudásukat és segítenek mindazoknak, akik India part menti falvaiban élnek, az önkéntes lelkészek Szumátrán, Indonéziában muzulmán vezetőket képeztek ki, akik túlélők megsegítésére használják a tanultakat.
A hatalmas délkelet-ázsiai iszlám birodalom híres szent helyén, a letarolt Banda Acehben, a helyi fennhatóságok felfigyeltek az önkéntesek szervezésben mutatott találékonyságára, és megkérték őket, hogy lássák el személyzettel és menedzseljék az újonnan alapozott trauma központot. Ma Banda Acehben nagy, világossárga táblák mutatják az utat a három új önkéntes lelkész segítő központhoz Szumátrán – mindegyik tele van olyan emberekkel, akik keresik és adják a hatékony segítséget. Ez az együttműködés új szellemének öröksége, az újjáélesztő tettek és a remény szimbóluma.
„Az önkéntes lelkészek segítsége összekötő kapocs az összes faj és vallás között, és kiterjed bárki felé”– mondta a francia önkéntes lelkész, Sylvain Galibert, aki Thaiföldön és Indonéziában segített, és mint sokmás társa, ott is maradt.
Amit Ön tehet ezzel kapcsolatban:
Azoknak, akik látták a csodás eredményeket – az emberi sorsok jobbá tételét, amit az önkéntes lelkészek rendszeresen végrehajtottak –, meglepetésnek tűnhet, hogy bárki – vallástól függetlenül – kaphat egy mindössze egy hetes képzést, és aztán részt vehet az Önkéntes Lelkész Enyhítő Programban. A Budapesti Szcientológia Egyház olyan tanfolyamot ajánl, amelyet bárki elvégezhet; a Szcientológia kézikönyvére épül, mely részletesen bemutatja, hogyan lehet a Szcientológiát használni, hogy jobbá tegyük az élet minden területét.
Ha Ön szeretné megismerni az önkéntes lelkészek alapvető eszközeit, amelyeket ezeken az oldalakon említettünk, és csatlakozna hozzájuk akár a dél-ázsiai mentőmunkálatokban – vagy amennyiben hozzájárulást tud adni létfontosságú adománnyal vagy más önkéntes segítséggel, függetlenül attól, mely vallás tagja –, hívja a(06-1) 321-5290 telefonszámot, vagy küldjön e-mailt a következő címre: vm@volunteerministers.org.
