A múlt árnyai és a remény fényei találkoztak 2026. január 28-án a Szcientológia Egyház dísztermében, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány (CCHR) által immár 6. alkalommal megrendezett Holokauszt Emlékesten.

Az est nem csupán a történelem legsötétebb óráit idézte meg, hanem egy jogvédő, egy érintett fizikus, egy történész és egy főrabbi gondolatain keresztül kereste a választ a kínzó kérdésre: hogyan maradhatunk emberek az embertelenségben, és mit tehetünk ma azért, hogy a „soha többé” ne csak üres frázis legyen?

Miklovicz Attila, a Magyarországi Szcientológia Egyház elnöke bevezetőjében rávilágított, miért ad otthont az egyház ennek a rendezvénynek: a Szcientológia alapítója, L. Ron Hubbard az emberi jogok elkötelezett szószólója volt, az est szervezője, a CCHR (Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért) pedig évtizedek óta küzd az emberi jogokért a mentális egészségügy területén. Miklovicz filozófiai mélységben elemezte emberi mivoltunkat: bár elemző képességünk kiemel minket az állatvilágból, etikai önkontrollunk mégis gyakran elbukott a történelem során, amiből tanulnunk kellett volna. A holokauszt ugyanis a felvilágosult tudás és a civilizáció csúcsán következett be, emiatt ez a történelem legsötétebb szégyenfoltja, hiszen hatalmas tudás birtokában követték el.

Bár ezen az estén azokra emlékezünk, akik fénylő fáklyaként világítottak a sötétben, arra is figyelmeztetett: ma is vannak ideológiák, amelyek hasonló veszélyeket hordoznak.

A náci ideológia megalapozói

A CCHR elnöke szakmai alapossággal világított rá a pszichiátriai visszaélések és a holokauszt közötti sötét átfedésekre, azaz a tragédia gyökereire. Emlékeztetett, hogy az eugenika (fajhigiénia) „tudományos” köntösbe bújtatott ideológiája – mely szerint az ember csupán egy magasabb rendű állatfaj – készítette elő a terepet a népirtáshoz. Wilhelm Wundt és Alfred Ploetz eszméi a „jó génekről” vezettek el a mentális betegek tömegeinek „kegyes halálához”, később pedig a zsidóság szisztematikus megsemmisítéséhez. Az elnök figyelmeztetett: ezek a csírák ma is jelen vannak, amikor feltételezett, de nem bizonyított genetikai okokra hivatkozva bélyegeznek meg gyermekeket és felnőtteket (ADHD, depresszió), megfosztva őket emberi méltóságuktól.

Zárógondolatában kifejtette: csírájában kell elfojtani a diszkrimináció tudományosnak álcázott alapjait. Ébernek kell maradnunk, hogy megelőzzük azokat a helyzeteket, ahol bárkinek is hőssé kellene válnia.

Egy legendás gyermekmentő

A fizikus érintett Sztehlo Gábor legendás evangélikus lelkész alakját idézte fel. Sztehlo nem csupán mentett: jövőt épített. 1944-ben a Jó Pásztor Bizottság keretében, majd a Vöröskereszt támogatásával 40 otthonban több mint 2000 embert mentett meg. Létrehozta Gaudiopolist, az „Örömvárost”, ahol üldözöttek, árvák, sőt a tettesek gyermekei élhettek együtt békésen. A gyerekek saját „államot” hoztak létre alkotmánnyal, minisztertanáccsal és bírósággal, ahol a munka és a szeretet volt a törvény, a fizikai fenyítés tilos volt, a mini állam népe pedig leválthatta a kormányt. Legfőbb célja az volt, hogy a háború traumái után ezek a gyermekek újra megtanuljanak emberhez méltóan élni. Nem volt hierarchia, csak közös munka, szeretet és a krisztusi alapelveken nyugvó „gyermekköztársaság”.

Sztehlo Gábor élete a bizonyíték arra, hogy a legreménytelenebb időkben is csodálatos dolgokat lehet építeni. Kérdése mindenkihez szól: vajon akadnak-e ma is olyan emberek, akik mások iránt fogékonyak, és a veszélyeket is felvállalva segítő kezet nyújtanak?

A színfalak mögött

A diplomáciai kulisszák mögé kalauzolt el a történész, aki a holokausztkutatás „mostohagyermekéről”, az Egyesült Államok mentési kísérleteiről tartott előadást. Bemutatta a Roosevelt által 1944-ben létrehozott Háborús Menekültügyi Hivatalt (eredeti nevén War Refugee Board), amelynek célja alapvetően az „ellenséges elnyomás áldozatainak” mentése volt.

A docensasszony őszintén beszélt a gátló tényezőkről is: a hivatal későn alakult, és munkáját a „katonai győzelem mindenekelőtt” doktrínája hátráltatta. Azonban kreatív és sokszor a törvényességet is átlépő módszerekkel (pszichológiai hadviselés, hamis okmányok, illegális határátlépések) mégis ezreken tudtak segíteni. Raoul Wallenberg tevékenységét is részben ez a hivatal finanszírozta amerikai pénzből, svéd zászló alatt. Bár a hivatal működése alatt félmillió ember vesztette életét Magyarországon, a statisztikák szerint mintegy 14 ezer ember menekült meg közvetlenül az általuk kiállított védőokmányoknak és a különféle „illegális” mentőakcióknak köszönhetően.

A késlekedés és a bürokrácia ellenére a hivatal bebizonyította a Talmud igazságát: „Aki egy életet megment, az egész világot menti meg.”

A holokauszt nem a gázkamrákkal kezdődött

Az est záróelőadója, a főrabbi, a zsidóság fájdalmát és bölcsességét hozta el. Ézsaiás próféta szavaival kezdte: „Lakozik a farkas a báránnyal…” – ami alapvetően egy olyan békevágy, amely végig átszövi történelmünket. A rabbi azonban éles kontrasztot állított fel a prófécia és a valóság között egy 1921-es ceglédi városi rendelet felidézésével, amelyben a zsidókat kitiltották az uszodából, „betegségterjesztőnek” bélyegezve őket.

Rámutatott: a holokauszt nem a gázkamrákkal kezdődött, hanem a szavakkal, a numerus claususszal, a kirekesztő törvényekkel, már több évtizeddel korábban. Reflektálva az előtte szólókra, méltatta Sztehlo Gábor hitét, aki úgy prédikált a Gestapo jelenlétében, hogy közben a földre kuporodott zsidó gyermekeket rejtegetett a szószékben maga mellett. Ugyanakkor szkeptikusabb hangot ütött meg az amerikai szerepvállalással kapcsolatban: „Miért nem bombázták a vasútvonalakat? Miért voltak fontosabbak a gazdasági érdekek az emberéleteknél?” – tette fel a költői kérdést.

Egy talmudikus történettel búcsúzott: Izrael titka nem más, mint a szüntelen ima a békéért. „Ha nincs béke, nincs élet.”

Ne engedjünk a gonoszságnak

Zárszavában a Szcientológia Egyház elnöke kiemelte: „Emlékeztessenek minket ezek a hősök arra, hogy a legsötétebb órákban sem szabad elveszítenünk emberségünket, morális tartásunkat és hitünket egy boldogabb és igazságosabb világ megteremtésére, mert ha ezt megtesszük, az elnyomás már győzött is felettünk. Amíg azonban van valaki, aki felemeli a szavát az igazságtalanság ellen, addig a gonosz nem arathat teljes győzelmet.”