KIÁLTVÁNYA A VALLÁSRÓL, AZ EMBERI JOGOKRÓL ÉS A TÁRSADALOMRÓL

Kibocsátva és közzétéve 2003. szeptember 17-én, a Nemzetközi Szcientológia Egyház Emberi Jogi és Közönségkapcsolati irodájának ünnepélyes megnyitója alkalmából. Brüsszel, Rue de la Loi 91.

EGYÉNI JOGOK

1. Minden egyes személy, fajra, bőrszínre, nemre vagy etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül szellemi lény, aki méltó a tiszteletre, és joga van a saját méltóságához.

2. Mindenki felelősséggel tartozik azért, hogy a közjó érdekében úgy cselekedjen, hogy a tettei segítsék és előremozdítsák a családját, a közösséget, amiben él, és az egész társadalmat. Ahogy L. Ron Hubbard írta: „Egy lény csak annyira értékes, amennyire szolgálni tud másokat.”

3. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy megválassza a saját hitét és vallását. Ez a jog azt is magában foglalja, hogy minden ember szabadon megváltoztathatja a hitét vagy a vallását. Sem államoknak, sem vallásicsoportoknak nincs joga ahhoz, hogy közvetetten vagy közvetlenül irányítást gyakoroljanak egy személy vallásos meggyőződése felett. Az államok azt az egyéni szabadságot sem korlátozhatják, hogy valaki kedve szerint csatlakozzon vallásos csoportokhoz vagy hagyja el őket.

4. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy mások társaságát keresse, hogy vallásos célú csoportot szervezzen velük, és hogy kinyilvánítsa, gyakorolja, és nyíltan hirdesse hitét. A vallás vagy hit szabadságának azt a jogot is magában kell foglalnia, hogy mindenki szabadon birtokolhassa választott hitének szent írásait és egyéb szövegeit, privát és nyilvános vallási szertartásokat hajthasson végre, és gyermekeit választott vallása hagyományainak szellemében nevelhesse fel. Az utóbbi jog nem jelenti azt, hogy a szülõ korlátozhatja gyermeke szabadságát saját vallása megválasztásában és gyakorlásában a felnőttkor elérése után.

FELELőSSÉG AZ EMBERI JOGOK VÉDELMÉÉRT ÉS ELőREHALADÁSÁÉRT

5. Az államoknak hatékonyan védelmezniük kell a vallásszabadság jogát minden állampolgáruk, állampolgáraik minden csoportja és a közösség minden felnőtt és serdülőkorú tagja számára. Biztosítaniuk kell, hogy a vallásos kisebbségekkel kapcsolatos politikájuk megfeleljen az egyenlőség és a megkülönböztetéstől való mentesség alapelveinek mind az állami, mind pedig a magánszférában. Az államok nem formálhatnak jogot arra, hogy rendelkezzenek az egyén lelkiismereti szabadsága felett azáltal, hogy hirdetnek, gátolnak, vagy betiltanak egy bizonyos vallást vagy hitet, illetve hogy vallási vagy hitbeli alapon megkülönböztetik egymástól polgáraikat. Meg kell teremteniük az általános toleranciát a kisebbségi vallások irányában. Ha nézeteltérések támadnának az állam és valamilyen vallás között, az államnak jóhiszemű párbeszédbe kell bocsátkoznia az illető vallás képviselőivel, és az ellentéteket nemzeti vagy nemzetközi konfliktusmegelőző intézkedések alkalmazásával kell megoldania.

6. Bármilyen vallásos hit kinyilvánításának szabadságát csak abban az esetben lehet korlátozni, ha: (a) ezt törvények írják elő, (b) ez a lépés szükséges a közbiztonság, a közrend, a népesség egészsége vagy a közerkölcs megóvása érdekében, és (c) csak a minimálisan szükséges mértékű megszorító intézkedéseket léptetik életbe olyan módon, hogy ne érvénytelenítsék a gondolatszabadság, a lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság egyéni és kollektív jogait. Az államok nem élhetnek vissza törvényi hatalmukkal abból a célból, hogy olyan intézkedéseket igazoljanak, amelyek közvetetten vagy közvetlenül beleavatkoznak állampolgáraik vallásos hitébe vagy annak gyakorlásába. Az olyan próbálkozások, amelyek során a törvények érvényesítésének álcájában állampolgárokat letartóztatnak vagy a vádlottak padjára ültetnek hitük gyakorlása miatt eretnekségi perekhez vezetnek, amelyek alapvető szabadságjogokat sértenek.

7. A rasszizmus, az idegengyűlölet, a nemi megkülönböztetés, az etnikai vagy ideológiai alapon történő megkülönböztetés és a vallásos megkülönböztetés minden formája olyan társadalmi csapást jelentenek, amelyet el kell ítélni és meg kell szüntetni.

8. Ahogy azt az UNESCO, az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetének a tolerancia alapelveiről szóló deklarációja kifejti, a médiáknak kötelessége, hogy ne terjesszenek kisebbségeket gyalázó információkat, a beleértve ebbe a kisebbségi vallások hittételeit és vallási gyakorlatát is. A tolerancia tartja életben az emberi jogokat és a pluralizmust azáltal, hogy megköveteli világunk oly sok különböző vallásának, fajának, etnikumának és kultúrájának tiszteletét, elfogadását és megbecsülését. Ez nem csak erkölcsi kötelességünk, hanem a törvények is ezt írják elő. Az államoknak szigorúan semlegesnek kell maradniuk vallási kérdésekben. A vallási kisebbségekkel kapcsolatos információs és oktatási kampányaik nem lehetnek megkülönböztető vagy gyalázkodó jellegűek, és nem terjeszthetik egy bizonyos ideológia vagy párt nézeteit. A médiáknak is konstruktív szerepet kell játszania. El kell kerülniük az idegengyűlöletre, a rasszizmusra, a nemi megkülönböztetésre és az antiszemitizmusra való buzdítást, valamint minden olyan törekvést, ami vallási vagy egyéb kisebbségek kizárására, a társadalom peremére szorítására, befeketítésére vagy hátrányos megkülönböztetésére irányul.

9. Az államoknak tiszteletben kell tartania, és elő kell segítenie a pluralizmust és a kulturális sokszínűséget, mert ezek hiányában nem lehet megteremteni a társadalmi igazságosságot. Mindenkit azonos módon kell kezelni, tekintet nélkül a bőre színére, fajára, vallására, nemére, etnikai hovatartozására vagy más megkülönböztető vonásaira.

10. Világszerte előfordulnak a hátrányos megkülönböztetés és az intolerancia súlyos esetei, amelyek sértik az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat. Az államoknak és a magánszféra szervezeteinek úgy kell eljárniuk, hogy tetteik megfeleljenek az Emberi Jogok Általános Nyilatkozatának, valamint az 1981-es ENSZ nyilatkozatnak a hit vagy vallás alapján történő hátrányos megkülönböztetés vagy intolerancia minden formájának eltörléséről. Ugyancsak követendő irányelvnek kell tekinteniük az Emberi Jogi Konvenció általános kommentárját a 18. cikkellyel kapcsolatban, ami meghatározza a vallás és a hit fogalmát, valamint megtilt mindenféle megkülönböztetést az új és a kisebbségi vallásokkal kapcsolatban. A fentiek mellett alkalmazniuk kell minden egyéb nemzetközi vagy helyi emberi jogi rendelkezést is, hogy elősegítsék egy toleranciára alapuló kultúra létrehozását, és megvédelmezzék a hit- és vallásszabadság jogát mindenki számára.

A GYERMEKEK JOGAI

11. Minden gyermek jogait garantálni és védelmezni kell megkülönböztetés nélkül, függetlenül a gyermek, illetve szülei vagy törvényes gyámjai fajától, bőrszínétől, nemétől, nyelvétől, vallásától, politikai vagy más nézeteitől, nemzetiségétől, etnikai vagy társadalmi hovatartozásától, vagyonától, esetleges fogyatékosságától, születési vagy egyéb státuszától.

12. Az oktatási intézményeknek és hivataloknak aktívan és nyíltan támogatniuk kell a kisebbségek és különböző ideológiai beállítottságok iránti tolerancia légkörének kialakulását az iskolákban. Gondoskodniuk kell arról, hogy a tananyagok a vallási, faji és etnikai kisebbségeket kedvező módon mutassák be, és olyan tankönyveket és tanterveket kell készíteniük, amelyek pártolják a kulturális sokszínűséget és a pluralizmust.

AZ ÁLLAM ÉS AZ EGYHÁZ VISZONYA

13. Az egyházat és az államot szét kell választani, de együtt kell működniük a társadalom alapvető problémáinak megoldásában, természetesen anélkül, hogy bármiféle világnézeti rendszert egymásra erőltetnének. A vallásos szervezeteknek joga és felelőssége, hogy jótékony munkát végezzenek, ami a társadalom hasznára válik.

14. Ma, az interkontinentális utazások és az azonnali nemzetközi kommunikáció korszakában kizárólag multikultúrális civilizációban tudunk létezni. A különböző vallási, faji és etnikai csoportoknak meg kell tanulniuk egymás tiszteletét és megbecsülését, békében és barátságban kell egymás mellett élniük. Ha nézeteltérések támadnának a társadalom különböző szegmensei között, a vallási szervezeteknek össze kell fogniuk, és segítséget kell nyújtaniuk a nézetkülönbségek áthidalásában és a konfliktus megoldásában.

A SZÓLÁSSZABADSÁG ÉS A NYÍLT KORMÁNYZÁS

15. A szólás- és véleményszabadság a demokrácia alapkövei. Mindenkinek joga van a saját véleményéhez, és joga van szabadon kifejezni a véleményét. A szabad véleményalkotás joga azt is magában foglalja, hogy minden ember korlátozás nélkül fedezhessen fel, kaphasson és terjeszthessen információkat országhatároktól függetlenül, akár szóban, akár egy általa megválasztott közvetítő közegen keresztül. Senkit sem szabad korlátozni, hátrányos helyzetbe hozni vagy megbüntetni a véleménye, hite vagy önkifejezési jogának gyakorlása miatt.

16. Az államoknak be kell tartania a nemzetbiztonságról, szólásszabadságról és az információkhoz való hozzáférésről szóló Johannesburgi Alapelveket. A közintézményeknek könnyűszerrel hozzáférhetőnek kell lennie az állampolgárok számára. A nyílt kormányzás gyógyírt jelent a túlzott mértékű titkolózásra, és útját állja a korrupciónak. A nemzetbiztonság szempontjait nem szabad arra felhasználni, hogy az állampolgároktól megtagadják a jogot a kormányzat tetteinek ellenőrzésére.

17. A törvényességet, valamint az egyenlő elbánás és igazságosság alapelveit aláássák a kisebbségi csoportok és azok tagjai ellen irányzott gyűlöletkampányok, és a róluk terjesztett hamis információk. Az államoknak arra kell törekedniük, hogy kizárólag pontos és objektív információkat tartsanak nyilván a polgárokról és a különféle szervezetekről, és azokat is csak a szükséges mértékben. Mindenkinek ésszerű szintű hozzáférést kell biztosítani azokhoz az információkhoz, amelyeket az állam nyilvántart róla. Ha ezek hamisnak bizonyulnának, mindenkinek joga van helyesbíttetni őket.

AZ EMBERTELEN BÁNÁSMÓD BETILTÁSA

18. Senkit sem szabad kivégezni. Az államoknak be kell szüntetnie a halálbüntetést. Egyetlen ártatlanul kivégzett ember is túl sok.

19. Senkit sem szabad arra kényszeríteni, hogy elektrosokk kezelésben, pszichosebészeti beavatkozásban vagy tudatbefolyásoló hatású drogkezelésben részesüljön. Az államoknak törvényen kívül kellhelyeznie az ilyen visszaéléseket.

DEMOKRÁCIA ÉS BÉKE

20. A diktatúrák létezése elfogadhatatlan, hiszen ezek rendszeresen megtagadják polgáraiktól az emberi jogokat, és megpróbálják elnyomni az alapvető szabadságjogokat. A kormányközi szervezeteknek, a demokratikus államoknak, valamint a vallási és emberi jogi szervezeteknek együtt kell működnie a diktatórikus államok polgáraival és szervezeteivel, hogy békés úton helyreállítsák a demokratikus alapelveket és értékeket ezekben az országokban.

21. A háború nem megoldás. A nukleáris fegyverek korában nem engedhetjük meg magunknak, hogy fegyveres konfliktus útján oldjuk meg a nemzeti és nemzetközi nézeteltéréseket. A konfliktusok kezelése megfelelő módon létrehozott és minden oldalról elismert intézmények, diplomácia és kétoldalú párbeszéd segítségével sokkal jobb megoldás, mint a háború. Ezek az elsődleges eszközök, amelyeket az ENSZ és a nemzetközi közösség alkalmazhat a fegyveres összecsapások elkerülésére. A vallásoknak harmonikusan együtt kell működnie, hogy elősegítsék a kétoldalú párbeszéd, béke és tolerancia létrejöttét. Így megteremthető a bizalom és megértés légköre, ami segít megoldani azokat a nézetkülönbségeket, amelyek a történelem során a háború és a gyűlölködés kiváltó okai voltak.

22. A demokrácia a valaha létrehozott legjobb kormányzati forma. Törvényen kívül helyezi a zsarnokságot, a kormányt pedig a közösség, és nem saját maga szolgálatába állítja. Az állampolgárokat buzdítani kell rá, hogy részt vegyenek a közügyekben, és bekapcsolódjanak a kormányzás folyamatába szavazataik útján, valamint azáltal, hogy folyamodványokat adnak be kormányukhoz reformok és a panaszaik orvoslása érdekében. A demokrácia szintje egy államban igazából azon mérhető le, hogy a kormány mennyire garantálja a kisebbségek egyenlő jogait.