Keresés
Close this search box.
Keresés
Close this search box.

Gyűlöletkeltés az egyházak ellen

Ember és szabadság – különleges beszámoló

 

A kommunista érában a Magyarországon tapasztalható egyértelműen vallásellenes légkör az egyházak és híveik számára nem tette lehetővé, hogy az állam közbeavatkozása nélkül szabadon kinyilváníthassák és gyakorolhassák hitüket. A magyarországi vallásokat szabályozó, tavaly hozott törvény folytán sokakban felötlött a kérdés, mi lehet a vallási intoleranciához történő visszatérés mögött. Az Ember és Szabadság különleges beszámolója ezt a témát vizsgálta meg.

Magyarországon a vallásellenes mozgalom 1991 októberében indult, amikor Németh Géza református lelkész Szeverényi János és Dobner Győző lelkészekkel együtt megalapította a „Segítő Barát Munkaközösséget” A szervezet a vallásgyakorlat radikális megváltoztatása következtében kialakult ellentétek feloldására és az ilyen konfliktusok kezelésére jött létre. Németh Géza azonban saját teendőin túl az igazságügyi szervezeteket a kisebbségi egyházak ellen kezdte mozgósítani, és tervei között volt még egy a vallások elleni panaszokat fogadó hatóság felállítása, továbbá azok tagjainak újraprogramozása.

Németh Géza sajtókonferenciák és egyéb fórumok, valamint rendezvények segítségével propagandahadjáratot indított a kis-és alternatív egyházak ellen. Meggyőzte a médiát, hogy üzenete eljuttatásában működjön együtt vele, továbbá találkozókat szervezett szülőkkel, és ezeken a találkozókon gyűlöletet keltett a vallási közösségek ellen. Megkérte a szülőket, hogy panaszok formájában számoljanak be tapasztalataikról, majd ezeket a „kisegyházak” elleni bizonyítékokként tárta a sajtó, a politikusok és a rendőrség elé.

Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Németh Géza nemcsak az új vallások felett tör pálcát, hanem a már elfogadott vallási közösségek is támadásai célpontjává váltak. Emiatt 1993-ban Dobner Győző elhagyta a Közösséget, mivel nem akart részese lenni ezeknek a támadásoknak. Ebben az időben a Németh Géza vezette Segítő Barát Munkaközössége együttműködött az amerikai Cult Awareness Network (Szektafigyelő Hálózat) nevű csoporttal. Ez a csoport, amely ellen később csődeljárás indult, és 1996-ban be is szüntették, igencsak ellentmondásos szervezet volt, mivel akkoriban több tagja ellen folyt nyomozás emberrablás gyanúja miatt, többek között korábbi elnöke, Michael Rokos ellen is, aki lemondott, miután kiderült, hogy „fajtalankodásra való felbujtás” bűntettét próbálta meg eltussolni. Németh Gézát 1993-ban egy másik csoport hamis nyilatkozatai miatt beperelték, és a Sajtóügyi Tanácsnál is panaszt emeltek ellene. Úgy tűnik, hogy Németh Géza számos kisebbségi vallásról terjesztett hamis és jogsértő információkat.

Németh a maga uszító hadjáratát még azután is folytatta, hogy az egyik vallásos közösség elleni rágalmazás ügyében bűnösnek találták. 1993 elején egy 36 egyházi képviselőből álló bizottságnak azt javasolta, hogy határolják el magukat a kis vallási csoportosulásoktól. Azt is kezdeményezte, hogy vonják meg tőlük a költségvetési finanszírozást, de ezt az indítványt a bizottság elvetette. Nem sokkal később Tóth Albert, aki abban az időben a Magyar Demokrata Fórum képviselője volt, petíciót nyújtott be a Parlament Emberi Jogi Bizottságának, azt javasolva, hogy négy egyháznak ne adjanak pénzügyi támogatást. Az év március 19-én az Országyűlés elfogadta a beadványt. Eközben Németh Géza és mások azt az ötletet szorgalmazták, hogy az egyházzá minősítést tízezer követőhöz vagy százéves magyarországi múlthoz kössék.

1993-ban a Hetednapi Adventista Egyház tiltakozást szervezett az új egyházügyi törvény ellen, és április 22-én a budapesti Béke Szállóban konferenciát rendeztek, melyen Németh Géza is részt vett. A Magyar Krisna-tudatú Hívők Közösségének vezetője a konferencián a következőket mondta:

„Németh Géza benyújtott a Parlamentnek, a parlamenti képviselőknek és a bíróságnak is egy anyagot, amelyben hat pontban megfogalmazta azt, hogy mit kell tenni a kisegyházakkal szemben. Nem akarom végigolvasni, mert felesleges. De van egy olyan pont, amelyben azt javasolja, hogy a bűnüldözőszervekkel kell a mi közösségeinket felszámolni, és a hatodik pontban azt írja, létezik egy olyan szervezet a világon, akik az olyan kisegyházak hálózatait, mint amilyen én is vagyok, megpróbálják a hétköznapi világba visszahozni. Na most, az utolsó pontja ez: Hogyha az eddigi tevékenységüket továbbra is folytatják, és bűnüldözőszervekkel nem lehet őket felszámolni, akkor ki kell gyógyítani őket újraprogramozással.”

Németh Géza 1995. február 24-én elhunyt, de az általa lefektetett és kidolgozott programok bevezetésén és megvalósításán a kormánypártok jelenleg is tovább dolgoznak. Az eredmény: a kis- és új egyházak ellen két évtizeddel ezelőtt elindított uszító hadjárata média és egyéb csatornák használatával továbbra is hatályban van.

Jeles példa erre Semjén Zsolt, a hittudós és volt katolikus egyetemi tanár, aki jelenleg miniszterelnök-helyettes és a KDNP elnöke. Semjén már a 90-es évek elején támadta írásaiban a kisebbségi vallásokat, és támogatta a Németh-féle Segítő Barát Munkaközösséget. Semjén Zsolt Németh korábbi indítványát követve 1998-ban az egyházügyi törvény megváltoztatását szorgalmazta. 1999-ben a médiában azt a propagandát terjesztette, hogy a „szekták” felbomlasztják a hagyományos egyházakat, és azt hangoztatta, hogy azok, akik a vallásszabadság mellett foglalnak állást, valójában az „igazi” egyházakat (értsd: a nagy intézményes egyházakat) szándékoznak megsemmisíteni. 2010-ben Semjén az egyik szószólója volt annak az új egyházügyi törvénynek, amely értelmében a jelenlegi 300 vallási közösség mintegy 5%-át szentesítették „igazi” vallásnak.

A Hetednapi Adventista Egyház elnökének, Dr. Szigeti Jenőnek az általa szervezett konferencián elhangzó zárószavai ma ugyanolyan sokatmondóak, mint 1993-ban: „Az első, amit a legsúlyosabbnak látok, ez a kollektív felelősség kérdése. Erre nagyon kell figyelni, mert ezen a kis körön túl is ez egy össztársadalmi betegség. Ha valaki kisebbségben van, akkor a kisebbséget a kollektív felelősség stigmájával nagyon könnyen ellátjuk. Tehát, magyarul: én nem hiszem azt, hogy van destruktív szekta, de tudom azt, hogy vannak destruktív emberek. Nem az egyházakat kell büntetni.” Majd így folytatta: „Tehát nem szabad magunkra vennünk, hanem, ha van egy destruktív ember, azt meg kell büntetni, ha katolikus, ha adventista, ha bármilyen vallású, mert ő destruktív. És ez nagyon fontos alapelv, amit láttatni kell, és ebben nekünk, kisegyházaknak is van szerepünk. Így kell nevelnia tagjainkat. Mert ők is hajlamosak arra, hogy ugyanezt a látásmódot átvegyék. És a látásmód módosításában mindannyiunknak felelőssége van. 40 évig nem informálhattunk valós tényeket önmagunkról.. .Hogyha sok baráti beszélgetés van, ez a leghatékonyabb információ. Amikor leülünk egymással, és nem mondjuk azt, hogy én ezzel nem ülök le, mert ez olyan. Hanem leülök, meghallgatom, megnézem, és elgondolkodom, mert a megértés és az egyetértés két különböző dolog. Ezt a megértési szintet kellene emelni. Ez nem egyetértés, hanem megértés. És akkor sokkal könynyebb megoldani minden problémát.”

Jelenleg számos emberi jogi szervezet és szabadságharcos dolgozik azon, hogy megvédje és fenntartsa az emberi jogokat és a vallásszabadságot – nemcsak a vallásszabadság megőrzése, hanem az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata értelmében minden állampolgár jogainak szavatolása érdekében is.

Borítókép: Balogh Zoltán / MTI

Share :

Facebook
LinkedIn
Twitter
WhatsApp

Magazin cikkek

Ugyanaz, bármilyen köntösben 

Magyarországon tovább folytatódnak a pszichiátriai visszaélések és a kezelések a technikai „fejlődés” ellenére is csak károkat okoznak.

Vallásos kihatás a társadalomban

Amikor egy társadalomban a vallás nem bír befolyással, az állam örökli a köz erkölcsi épségének, a bűnözésnek és az intoleranciának az egész terhét

A drog-probléma megoldásához közös cselekvésre van szükség

A legijesztőbb veszély ma Magyarországon is – nem csak a világ távoli részein – a drogok rendkívül gyors terjedése.

Statisztikák szerint a 18 és 34 év közötti magyar népesség 20.1%-a használt már valamilyen illegális kábítószert. A 9-11. osztályosok mintegy ötöde kipróbált már valamiféle illegális szert vagy inhalánst.

A kábítószerek nemcsak a testre vannak romboló hatással, hanem az egész személyiségre. Eltűnik a jó és a rossz megkülönböztetésének képessége, és az egyén eredeti etikai-morális értékítéletei megszűnnek, átveszi helyüket egy másik értékítélet, melyet a drogok diktálnak. Mivel a rendszeres kábítószerhasználat aláássa az emberi képességeket, hamar eljön az a pillanat, amikor a droghasználó nem képes becsületes módon pénzt keresni szokásának fenntartására. Nagyon gyakran tolvajjá, erőszakos bűnözővé válik, illetve a legkönnyebb út az, hogy maga is terjesztő lesz.