A szcientológia alapítója, L. Ron Hubbard felfedezései által inspirálva, és a szcientológia vallási vezetője, David Miscavige víziója alapján az egyház már több mint 30 éve fogja össze tagjai támogatását, hozzájárulását olyan közösségi szintű programokban, amelyek ma a világ legnagyobb nem kormányzati drogellenes kampányát alkotják.

Az egyház erőfeszítései révén több mint 860 millió embert értek el a drogokkal kapcsolatos tényszerű információkkal, Az igazság a drogokról című füzetsorozat terjesztése és drogfelvilágosító rendezvények szervezése révén, valamint a média, internetes oldalak, levelezések, óriásplakátok és oktatóvideók és -filmek által. Több mint 25 millió Az igazság a drogokról című füzetet osztottak szét 22 nyelven veszélyeztetett fiatalok között és kábítószergócpontokban, szerte a világon. Világszerte több mint 3,4 millió gyermek kötelezte el magát arra, hogy drogmentes kapitánnyá válik, és ezzel pozitív üzenetet küld barátaiknak és közösségeinek.

A Szcientológia Egyház a Drogmentes Világért Alapítvánnyal – mely a kábítószerekkel kapcsolatos tényszerű oktatási anyagokkal foglalkozó szervezet – együttműködve támogatott és készített el egy 16 részes, díjnyertes társadalmi célú hirdetéssorozatot, valamint egy új dokumentumfilmet, amely több mint 200 egykori drogfogyasztóval készített interjúból készült.

A fentieket szem előtt tartva a következőket mondta Dr. Christian Mirre, a Marseille-Luminy Egyetem doktorandusza és a tudományok doktora, aki hosszú ideje a francia CNRS élettudományi szekciójának biológusa, és az elmúlt évtizedben a Drogmentes Európáért Alapítvány képviselőjeként tevékenykedett. Számos egyetemen szervezett szimpóziumokat a kábítószerek témájában, előadásokat tartott az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalában, és részt vett az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának kísérő rendezvényein, ahol a gyermekek kábítószermentes élethez és környezethez való jogáról beszélt.

Dr. Mirre kifejtette, hogy

„A szemantika (a szavak jelentésének tanulmányozása) azt mutatja, hogy van két fontos szómeghatározás, amely szerves része a gyermekek, a fiatalok, sőt, a fiatal emberek fejlődésének:

1. A nevelés, amelynek két lehetséges fogalma van a gyökerek alapján: educare (latin; nevelni, formálni) és educere (a latin ex-ducere szóból; kihajtani, vezetni). Ezek a fogalmak Bass et all (2004) szerint lehetővé teszik az oktatási rendszer lehetséges egyensúlyát. Az oktatás a Kr. e. 5. században született meg Athénban, hogy megfeleljen a város demokratikus politikai rendszerének.

2. Az oktatás (a latin instruere szóból = összeállítani, felszerelni, felépíteni) a tanítás, amely az elmék formálása az ismeretek átadása és a képzés révén.”

Előadása során Mirre Victor Hugo (1802–1885) francia humanistát idézte, aki azt írta: „A nevelést a család adja, az oktatás az állam feladata.”

Mirre kutatásaiból kiderül, hogy a kezdetekben, mintegy 100 000 évvel ezelőtt, amikor az ember vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott, a gyerekek (fiúk és lányok) szabadon nevelték magukat, és a túléléshez rengeteg adatot kellett megtanulniuk a vadon élő állatoktól és ragadozóktól. Ez főként utánzással történt – magyarázta Mirre. „Megfigyeléssel, játékkal és felfedezéssel”, majd a felnőttek kísérésével. A mezőgazdaság 10 000 évvel ezelőtti elterjedésével, amit az iparosodás követett, Mirre szerint a kisgyerekek élete megváltozott: „gyorsan kényszermunkásokká váltak, akiket jó munkásokká neveltek, akik követték a parancsokat, és támogatták a családot. A játéknak és a felfedezésnek vége lett.”

A nyugati világban, ha az ókori Görögországra, annak filozófusaira és pedagógiájára (a „paidos”-ból: gyermek és az „agogos”-ból: vezető) hivatkozunk, mutat rá Dr. Mirre,

„A nevelés az önmagunkhoz való képesség fejlesztése. Fizikailag és intellektuálisan irányítja az egyént, a gyermeket és a serdülőt a társadalommal szembeni viselkedésben, amelyben él, például a közös értékek, a társadalmi közösség, az etnikai csoport szabályainak tiszteletben tartásában, és hozzájárul a közös kultúra elsajátításához.”

– Szókratész (Kr. e. 470?–399) a „maieutikát” (az elme életre keltésének művészete) azon az alapon alkalmazta, hogy minden lénynek vannak eszméi, és az oktatónak segítenie kell őket abban, hogy ezeket kifejezzék, és így „önmagukat megismerjék”.

– Platón (Kr. e. 427–347) Athénban megalapította filozófiai iskoláját, az „Akadémiát”. Szókratész eszméit követte a „dialektika” kidolgozásában, és úgy vélte, hogy a nevelés elválaszthatatlan az igazságtól, a szépségtől és a jóságtól.

– Tanítványa, Arisztotelész (Kr. e. 384–322) létrehozta a „Líceumot”, a híres „Peripatosz” tanítási módszerrel, amely hasonlít az előzőekhez, és a békére és a szabadidőre való nevelést hangsúlyozza.

„Hétéves kor után a fiúkat elválasztották a lányoktól, a »paideia« szerint nevelték és oktatták őket, hogy a városok leendő politikai és közigazgatási elitjévé váljanak. Tanították őket nyelvtanra, retorikára, dialektikára, aritmetikára, geometriára, csillagászatra és zenére: a hét »szabad művészetre«. Ez a tanítás egészen a hatalmas Római Birodalom Kr. u. 476-ban bekövetkezett bukásáig, az 5. és 6. századi barbár invázióig folytatódott.

A középkorban Európában az athéni világi oktatást fokozatosan felváltotta a vallásos oktatás a keresztény kolostorokban, majd Nagy Károly frank király Nagy Birodalmának templomaiban is.” – mondta Christian Mirre a kutatásával kapcsolatban.

„Az »Admonition generalis« című törvény alapján (789-ben) A PAPOK NEMCSAK SZOLGAI HELYZETŰ GYERMEKEKET VONHATNAK MAGUKHOZ, HANEM A SZABAD EMBEREK FIAIT IS. ISKOLÁKAT AKARUNK LÉTREHOZNI, HOGY A GYERMEKEKET OLVASNI TANÍTSUK.”

A tapasztalt egykori CNRS-kutató cikke szerint:

„A Bibliát a népek egyesítő elemeként használták a zsoltárok, a zene, az éneklés, a számolás és a nyelvtan tanításával. Ez egészen a reneszánszig (1400–1600) tartott, annak társadalmi, kulturális, művészeti és oktatási átalakulásaival. Ettől az időtől kezdve az oktatás háromféle irányzatra vált szét, a maguk sajátosságaival együtt:

– Az egyik volt a humanizmus, Rotterdami Erasmusszal (1466?–1536) a reneszánsz idején. Declamatio de pueris statim ac liberaliter instituendis (Nyilatkozat a gyermekek azonnali és liberális neveléséről – 1529) című művében kidolgozta, hogyan kell gondoskodni a gyermekek szellemi, erkölcsi és vallási neveléséről már a legfiatalabb kortól kezdve. Erasmus nagy európai békeaktivista volt, és Thomas More (1478–1535) angol katolikus filozófus, humanista és politikus, az Utópia szerzőjének barátja.
– A második a protestantizmus, a németországi Luther Mártonnal (1483–1546). Őt követte a morvaországi Comenius – Jan Amos Komansky (1592–1670). Comenius a felvilágosodás korának meglehetősen keresztényellenes racionalizmusát képviselte. Őt tartják a modern pedagógia atyjának. »Pansophia« (Egyetemes bölcsesség) című művében megjegyezte, hogy »Mindent meg kell tanítani mindenkinek, vagyonra, vallásra és nemre való tekintet nélkül.« Jean Piaget 1993-ban »az UNESCO nagy szellemi őseként« mutatta be őt.
– A harmadik a katolicizmus, a spanyol Loyolai Ignáccal (1491–1556). Ő egy fiatal nemesember volt, akit korán beavattak a lovagi életbe. Ő volt a jezsuiták vallásos rendjének (Jézus Társasága) alapítója 1540-ben. Az 1599-ben megjelent »Ratio ATQ Institutio Studiorum Societatis Iesu« (Tanulmányok Jézus Társaságáról) című pedagógiájának sikere a 16. század folyamán gyorsan elterjedt egész Európában. Ignác volt a híres mondat szerzője: »Ite, inflammate omnia« (Menj, és borítsd lángba a világot), mely a kereszténység terjesztésére vonatkozott.”

Ma az iskola kettős szerepet tölt be a tanulók és a hallgatók oktatásában, illetve szocializációjában, hogy elősegítse társadalmi (kulturális, szakmai és kollektív) beilleszkedésüket.

Ha hivatkozunk az Európai Unió Alapjogi Chartájának (2000-ben elfogadott) II. Szabadságok fejezetének 14. cikkére – Az oktatáshoz való jog:

1. Mindenkinek joga van az oktatáshoz, valamint a szakképzéshez és a továbbképzéshez való hozzáféréshez.

2. Ez a jog magában foglalja az ingyenes kötelező oktatásban való részvétel lehetőségét.

3. A demokratikus elvek tiszteletben tartása mellett biztosítani kell az oktatási intézmények alapításának szabadságát, valamint a szülők azon jogát, hogy gyermekeik nevelését és tanítását vallási, filozófiai és pedagógiai meggyőződésüknek megfelelően biztosítsák, az e szabadság és jog gyakorlására vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermekek jogairól szóló egyezménye már 1989-ben meghatározta a gyermekek oktatáshoz való jogát:

– A 28. cikkben, kötelező és mindenki számára ingyenesen hozzáférhető alapfokú oktatással, általános és szakképzéssel, valamint a képességek alapján hozzáférhető felsőfokú oktatással, mindezek rendszeres látogatásával és a lemorzsolódás csökkentésével.

– A 29. cikk inkább a gyermek személyiségének, tehetségének és képességeinek fejlesztésére, a szülők tiszteletére, a nemzeti értékekre, az emberi jogokra és a felelős társadalmi élethez szükséges alapvető szabadságjogokra utal.

Ha konkrétabban a kábítószer-problémára gondolunk, a fent említett egyezmény 33. cikke egyértelműen meghatározza az államok kulcsszerepét az ifjúságvédelemben:

„A részes államok megtesznek minden megfelelő intézkedést, beleértve a jogalkotási, közigazgatási, szociális és oktatási intézkedéseket, hogy megvédjék a gyermekeket a vonatkozó nemzetközi szerződésekben meghatározott kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott használatával szemben, valamint hogy megakadályozzák gyermekek bevonását az ilyen anyagok tiltott előállításába és kereskedelmébe.”

A 22 éves kor körül befejeződő serdülőkor a fizikai és fiziológiai változások döntő időszakát fedi le, valamint ekkor alakulnak ki a felnőttkori mentális jóllét szempontjából fontos szociális és érzelmi szokások.

A gyermekkor és a felnőttkor közötti átmeneti időszak lévén a serdülőkben kialakul a kíváncsiság, a kockázatvállalás és a kihívás, de anélkül, hogy érzékelnék a távoli kockázatot, új tapasztalatokat keresnek, és keresik az identitásukat, ami gyakran tiltakozással és a társadalmi szabályokkal szembeni ellenállással jár. Tudatossá válva a társadalomban, amelyben élnek, gyakran elvárásokat, motivációkat és nemekhez kötődő ideálokat alakítanak ki – magyarázza Dr. Mirre.

Megjegyzi, hogy „ilyenkor a családnak, az iskolának és általában a közösségnek fontos védőszerepet kell játszania. És ez az az időszak, amikor a serdülők a leginkább befolyásolhatók a társaik által, és így kiszolgáltatottak a kábítószer-kínálatnak. Az 1960-70-es évektől és a Beat-generáció, a hippi mozgalom által népszerűsített szabadidős drogfogyasztás elterjedésétől kezdve a zenében és a médiában a társadalom minden területét ellepték a drogok, végzetesen nyomorúságos folyamataikkal együtt.”

Európában a 15–34 éves korosztályból mintegy 22 millióan használtak tavaly tiltott kábítószert (EMCDDA European Drug Report 2022): kannabiszt (a leggyakrabban használt), kokaint, MDMA-t (ecstasy), amfetaminokat, heroint és egyéb opioidokat. Ugyanez a jelentés hozzáteszi:

„A KÁBÍTÓSZER-FOGYASZTÁSI SZOKÁSOK ÖSSZETETTEBBÉ VÁLÁSÁT IS LÁTJUK, MIVEL A GYÓGYSZEREK, A NEM ELLENŐRZÖTT, ÚJ PSZICHOAKTÍV ANYAGOK ÉS AZ OLYAN ANYAGOK, MINT A KETAMIN ÉS A GBL/GHB MOSTANÁBAN EGYES ORSZÁGOKBAN VAGY EGYES CSOPORTOK KÖRÉBEN KÁBÍTÓSZER-PROBLÉMÁKKAL KAPCSOLATOSAK.” [A GBL egy nyugtatószer; a GHB egy „nemi erőszakra való drogként” használt oldószer.]

A tavaly, 2022 decemberében megjelent cikk szerint a – gyakran a családi patikában található – gyógyhatású szerekkel kapcsolatban fontos szempont, hogy ami egy felnőtt számára biztonságos, az nem feltétlenül biztonságos a fiatalok számára, különösen a pszichotróp szerek esetében, hiszen az emberi agy körülbelül a harmincas évekig fejlődik tovább! Ez a helyzet a pszichoaktív „okosdrogok” (mint például a metilfenidát/Ritalin) esetében, amelyeket ma a diákok „memóriájuk fokozására” használnak, de anélkül, hogy ismernék későbbi következményeiket az agyukra és az életükre nézve.

1960 óta rengeteg dokumentumot írtak a kábítószer-problémáról, többek között egyezményeket, stratégiákat, programokat és a fiatalok védelméről szóló írásokat.
„2022-ben – mondta Mirre a cikkében – a drogprobléma még mindig létezik, sőt használatuk dekriminalizálása által súlyosbodik. Nyilvánvaló, hogy nincs egyszerű megoldás a kábítószer-használat problémájára. De a tények megismertetése megkönnyítheti a kábítószerrel kapcsolatos problémák kezelését, ha az oktatás alapvető céljára hivatkozunk: »Az iskola nem arról szól, hogy minden társadalmi rosszat kijavítson. Hanem egynek a helyrehozataláról: a tudatlanság gonoszságának megjavításáról… [Az iskoláknak] hatalmukban áll, hogy javítsák a tanulók tudását és készségeit, és ösztönözzék a védhető értékek kialakulását« – olvasható az UNODC »Hands-On« című találkozójának bevezetőjében (Bécs, 2002. szeptember).”

Egy olyan időszakban, amikor a drogok mindenütt jelen vannak, a parkokban, az utcákon, az üzletekben és az előcsarnokokban, a drogprevenció minden eddiginél sürgősebb kérdés. A fiataloknak (és sok szülőnek is) információra van szükségük, sőt, kérik is a tényszerű, megfelelő és felvilágosító tájékoztatást, hogy ellensúlyozzák a hamis adatokat, amelyeket a dílerek, a rossz barátok, a média, a hálózatok, a szervezetek, a politikusok, vagyis mindazok használnak, akiknek érdekeik fűződnek a kábítószertémához, anélkül hogy törődnének a fiatalok egészségével.

„Amikor a következő generáció életéről és jövőjéről beszélünk, a megelőzés jobb, mint a gyógyítás” – mondta Jurij Fedotov, az UNODC ügyvezető igazgatója (2010–2019).

Valóban, a fő megoldás a megelőzés, kezdve az elsődleges megelőzéssel, a legkorábbi életkorban. De ami a többi kérdést illeti, egy folyamatos tanításnak kell lennie, amely végig az általános és a középfokú oktatáshoz igazodik, hogy eredményes legyen. Ha a fiatalok megismerik a drogokkal kapcsolatos valóságot, akkor képesek lesznek megalapozott döntést hozni, és szükség esetén képesek lesznek elutasítani a romboló ajánlatot.

„A nevelés saját tudatlanságunk fokozatos felfedezése” – mondta William J. Durant (1885–1981) történész és filozófus, megerősítve Leonardo da Vinci (1452–1519) gondolatát: „A TUDATLANSÁG AZ, AMI ELVAKÍT ÉS FÉLREVEZET BENNÜNKET. NYISSÁTOK KI A SZEMETEKET, Ó, NYOMORULT HALANDÓK.”

A drogprobléma kezeléséhez való hozzájárulás, valamint a drogprevenció és a fiatalok felvilágosítása érdekében Európa-szerte száz „Mondj nemet a drogokra!” egyesület és önkéntes csoport használja a Drogmentes Európáért Alapítvány Az igazság a drogokról program anyagát, amelyet a drogprevenció terén mintegy 30 éves tapasztalattal rendelkező a Drogmentes Világért Alapítvány fejlesztett ki. Ez magában foglal egy 14 részes, tényekkel teli füzetekből álló sorozatot, amely ítélkezésmentes módon közli az igazságot, valamint egy dokumentumfilmes DVD-t és egy oktatói útmutatót, melyek megadják a szükséges, megfelelő védelmi eszközöket: a kábítószer témájának ismeretét és megértését” – magyarázta Mirre a cikkben.

„Az oktatás a legerősebb fegyver, amellyel megváltoztathatjuk a világot” – mondta Nelson Mandela elnök (1918–2013).

„Így, szilárdan felvilágosítva és tényszerű tudományos adatokkal és tanúvallomásokkal felruházva, a kábítószer valóságának és annak jelentős elidegenítő erejének tudatában, a fiatalok nem fognak bedőlni az aktívan nyomorúsággal kereskedők hamis állításainak. Így, egészségüket, szellemi erejüket és szabadságukat biztonságban megőrizve, a gyermekek és a fiatalok képesek lesznek tehetségüket egy tisztességes társadalomban érvényre juttatni” – zárta mondandóját Dr. Mirre.